Századok – 1985

Folyóiratszemle - Szverdlov M. B.: Cselédek és szolgák az ó-orosz államban III/868

FOLYÓIRATSZEMLE M. В. SZVERDLOV CSELÉDEK ÉS SZOLGÁK AZ Ó-OROSZ ÁLLAMBAN A kérdés rendkívül gazdag irodalmára és saját kutatási eredményeire támaszkodva taglalja a témát a szerző. Elöljáróban a probléma historiográfiáját foglalja össze. Értékelése szerint hosszú időn át egybemosták és a klasszikus rabszolgasággal azonosították a két fogalmat (cseljagy, holop). A korai szovjet szakirodalomban viták folytak, hogy patriarchális, klasszikus, vagy a rabszolgatartás speciális (orosz feudális) formáit takaiják-e a kifejezések? Meggyőzően egyik értelmezést sem támasztották alá. Az 1930-as években — érdemi bizonyítás nélkül — az a nézet vált uralkodóvá, amely szerint a holop az antik rabszolga megfelelője az orosz fejlődésben. Alapját a formációk lineáris egymásutániságáról vallott tétel képezte, ami szükségessé tette a rabszolgatartás kimutatását az orosz történelemben is. B. D. Grekov a tulajdonviszonyok elemzése alapján vonta le következtetéseit. A rabszolga olyan tulajdonságait mutatta ki a holopok rétegében, mint: a gazda tulajdonát képezi, az tartja el, eszközökkel nem rendelkezik, a gazda szerszámaival dolgozik, nem jogi személy, az állammal szemben nincsenek kötelezettségei. A felsorolt ismérveket szembesítette a jobbágyi osztály helyzetével, s kizárásos alapon a holopokat rabszolgáknak minősítette. Szerzőnk szerint statikus szemléletet tükröz a neves kutató módszere. A formációk fejlett szakaszának társadalmi viszonyaiból indult ki, figyelmen kívül hagyta a feudalizmus kialakulási folyamatát, amikor személyi függés nem csupán a termelőeszközökhöz való viszony alapján alakulhatott ki. Voltak olyan függő, szolgáló rétegek, amelyek még rendelkeztek termelő eszközökkel. Egy másik kutató, A. A. Zimin tagadta a holopok klasszikus rabszolga voltát. Kimutatta ugyan a tulajdonos korlátlan rendelkezési jogát felettük, vagyontalanságukat, hogy adásvétel tárgyát képezhették. Mivel azonban telket is kaphattak, megölésüket a katolikus erkölcsök elítélték, tagadta az analógiát. Szerzőnk ezzel az értékeléssel is polemizál, s a helóták példájára hivatkozik. Szemléletmódjából azt kell figyelemre méltónak tekintenünk, hogy a társadalmi jelenségek folyamatjellegét hangsúlyozza. Rámutat, hogy a szóban forgó két korafeudális orosz társadalmi réteg kialakulásának, társadalmi mibenlétének meghatározását hosszú ideig akadályozta az a szemlélet, miszerint a feudális viszonyok kialakulását mindenütt megelőzte a rabszolgatartó formáció. Holott Kelet-Európa, azon belül Oroszország történetének vizsgálata sem támasztja alá ezt a hibás általánosítást. Analógiák helyett a gyér, de használható történelmi forrásanyagokra támaszkodva törekszik tisztázni a kérdést, Az ős- vagy előszláv társadalomban valószínű értelmezésüket veszi számba. Eszerint a cseljagy a patriarchális nagycsalád nem egyenjogú férfitagja volt. A kezdeti munkamegosztás által (harcos — nem harcos stb.) implikált differenciálódást tükrözte. A holop eredetét nem tartja bizonyítottnak, de úgy véli, hogy ugyancsak a differenciálódás kezdeti stádiumában lévő közösség rétege. Feltehetően szűkebb kategória, mint a cseljagy. A rabszolga (rab, rob) kifejezés Szverdlov szerint a patriarchális rabszolgákat jelölte, akik dominánsan a hadifoglyok közül kerültek ki. Álláspontját a bomlásnak induló előszláv társadalomra tartja érvényesnek, s bizánci forrásokra hivatkozik, illetve indokoltnak vél egy analógiát a Tacitus által leírt barbár germán társadalom és a 6. századi szlávok között. Tehát a bomló ősközösségi, a formálódó feudális társadalom rétegeiről van szó. Tulajdonképpeni témájához, a korai, vagy ó-orosz állam társadalmi viszonyainak elemzéséhez 9—10. századi és későbbi írásos források alapján közelít a szerző. Nagy jelentőséget tulajdonít a „Poveszty vremennih let" vizsgálatának, illetve a 91 l-es és a 944-es szláv—bizánci szerződések bizonyos pontjainak. A szökött cseljagyokkal szembeni eljárás módozatairól van ezekben szó, valamint arról, hogy ezeket az embereket el is adhatják. Következtetése szerint több értelmezése is volt a kifejezésnek. Jelenthette a szláv közösség