Századok – 1985

Folyóiratszemle - Hoffmeister Helgard: A parlamentáris monarchia fejlődéséhez Angliában II/869

FOLYÓIRATSZEMLE 869 egyenjogú, de nem egyenlő tagját, akit jogtalanul, de eladtak a bizánciaknak. Őket visszakövetelték. Jelentett viszont hadifoglyokat, akiket teljesen jogszerűen bocsátottak áruba. Tanulságos folyamatot láttat. Kezdetben a cseljagy a bomló ősközösségi társadalom háttérbe szoruló, majd lesüllyedő tagja. A foglyokból lett, árusítható rabszolgákat ekkor polonjányik-nak tüntették fel a források. Később ez a kifejezés eltűnt, s a cseljagy különböző helyzetű függő rétegeket jelölt. Következtetéseit 10. századi arab források által is igazolva látja. V. V. Mavrogyin szójátékát idézve kezdi boncolgatni a holop réteg eredetét: „minden holop cseljagy, de nem minden cseljagy holop". Míg a cseljagy kialakulásánál a kezdeti munkamegosztást hangsúlyozta, a holopok esetében a vagyoni differenciálódást emeli ki, mint rétegképző tényezőt. Az „Orosz Törvénykönyv" különböző szövegváltozatait elemzi: már nem egy vérségi közösség egyes tagjairól van szó, hanem egyértelműen társadalmi rétegről. A fejedelmek udvarában, a bojárok háztartásában, gazdaságában különböző funkciójú holopok tevékenykedtek. Dadák, földművesek, házicselédek, kézművesek, sőt jószágigazgatók is. Kialakulásuk pontos menetéről nem szólnak a források, de a foglalkozási sokféleség a társadalmi származás heterogenitását sejteti. Sokan közülük jogilag és/vagy gazdaságilag is kiszolgáltatottak voltak, akadtak, akik rendelkeztek bizonyos önállósággal. Sok volt az egykori fogoly, de holop ivadékokról is említést tesznek a források. Többnyire erőszakos úton váltak holoppá. (Eladósodtak, elrabolták őket.) Ez utóbbi miatt is sokan önként szegődtek szolgálatba, védelem ellenében. Olyan eset is előfordult, hogy valaki holop családba házasodott. Minden esetben személyek (herceg, bojár, szerzetes) és nem intézmények (kolostor) szolgáiról (holop) volt szó. Helyzetük és funkciójuk vizsgálata mellett azt is fontosnak tartja a szerző, milyen társadalmi közegben éltek. A rabszolgákkal hasonló helyzet ellenére, feudalizálódó, illetve feudális társadalmi viszonyokba illeszkedett a cseljagy és a holop is. Személyileg függött, kiszolgáltatott munkaerőt jelentett, gazdaságon kívüli kényszerrel süllyesztették le, de rendelkezett bizonyos „termelői" önállósággal, s felszabadulására is volt precedens. Legfeljebb kvázi rabszolgáknak tudja tekinteni a cseljagyokat és a holopokat, a kialakuló orosz feudális társadalom e sajátos függő rétegeit a szerző. (Voproszi isztorii. 1982. 9. szám 42—56. I.) M HELGARD HOFFMEISTER A PARLAMENTÁRIS MONARCHIA FEJLŐDÉSÉHEZ ANGLIÁBAN Szokatlan hangvételű tanulmányában vizsgálja az angol alkotmányos monarchia létrejöttének és fejlődésének sajátosságait Hoffmeister, aki Koewenstein: Der britische Parlamentarismus, Entstehung und Gestalt c. 1964-ben Hamburgban megjelent könyvére hivatkozva, s annak állításait általánosítva bírálja a polgári történetírást. Határozottan elutasítja azt a megközelítést, amely szerinte az angol alkotmányos monarchia létrejöttét 1485-re datálja, s ezzel egyrészt egy 1215-től megvalósuló evolúciós államfejlődést feltételez; másrészt a 17. sz. közepén lejátszódó forradalmi változások történelmi jelentőségét negligálja. Ő maga az angol parlamentarizmust formáló folyamat kezdetét éppen ezekre az évekre helyezi, s a parlamentarizmus győzelmében egy új osztály győzelmét, pontosabban két osztály kompromisszumán alapuló szövetség létrejöttét mutatja ki, mely szövetség alkotmányjogi tartalmát majd csak a „dicsőséges forradalom" (1683) utáni évtizedekben rögzítették. Az osztályharc kibontakozását közismert események pontról pontra történő felsorolásával rekonstruálja; tetőpontját a Declaration of Rights-ban jelöli meg; legfőbb belső tartalmát pedig a „polgári—újnemesi kizsákmányoló blokk diktatúrájáéban „leplezi le". A 17. sz. végétől a 19. sz. elejéig lejátszódó változásokat jellemezve az alkotmányos monarchiából a parlamentáris monarchiába (!!) történő átmenetre helyezi a hangsúlyt, s miután lépésről lépésre haladva beszámol a monarchia hatáskörének csökkenéséről, hatalmának gyengüléséről, részletesen elemzi a folyamatot időlegesen lezáró 1832-es reformot.