Századok – 1985
Történeti irodalom - Wolter Heinz: Bismarck’s Aussenpolitik 1871–1881. Aussenpolitische Grundlinien von der Reichsgründigung bis zum Dreikaiserbündnis (Ism.: Kozári Mónika) III/855
TÖRTÉNETI IRODALOM 855 emlékmüvet a negyvennyolcas polgárháború áldozatainak. Annak a generációnak a bizakodása ez, amely negyvennyolc centenáriumán fiatal éveiben egyszer már hasonlókban reménykedett. Akkor közelebbinek tűnt a megvalósulás, mint napjainkban. Talán majd a kétszázadik évfordulón. Diószegi István WOLTER, HEINZ BISMARCKS AUSSENPOLITIK 1871—1881. AUSSENPOLITISCHE GRUNDLINIEN VON DER REICHSGRÜNDUNG BIS ZUM DREIKAISERBÜNDNIS Berlin, 1983. Akademie-Verlag. 379 I. BISMARCK KÜLPOLITIKÁJA 1871—1881-BEN. KÜLPOLITIKAI IRÁNYVONALAK A BIRODALOM ALAPÍTÁSÁTÓL A HÁROM CSÁSZÁR SZÖVETSÉGÉIG Az NDK Tudományos Akadémiájának „Schriften des Zentralinstituts für Geschichte" sorozatában megjelent mú szerzője — az NDK Történettudományi Intézetének munkatársa — nem első ízben foglalkozik Bismarck külpolitikájának kérdéseivel. Magyarországon is hozzáférhető egy az 1970-es évek közepén írt tanulmánya, amelyben a bismarcki külpolitika historiográfiai megítélését tárgyalja. (Neue Aspekte in der bürgerlichen Historiographie der BRD zur Bismarckschen Aussenpolitik 1871 bis 1890. = Jahrbuch für Geschichte. Bd. 10. Berlin, 1974.) A szerző a német egység megteremtésétől a három császár szövetség 1881-ben történt megújításáig vizsgálja Németország politikáját, pontosabban a német politikát lényegében irányító kancellárnak, Bismarcknak kül- és belpolitikai vonalvezetését. De munkájában a szerző nemcsak az oly sokat vitatott személyiségről mondja el saját véleményét, hanem — mint azt könyve előszavában célul tűzte maga elé — a részkutatások alapján komplex képet kíván adni a német politika, gazdaság és ideológia egységéről és változóságáról a történelmi fejlődésben. A könyv öt fejezetből áll, felépítése kronologikus. Kiindulásul bemutatja az 1871-ben létrejött kül- és belpolitikai helyzetet. 1871-et nemcsak a nemzetállam megteremtése miatt tekinti a német történelem döntő eseményének, hanem kiemeli a nemzetállamnak a kapitalizmus fejlődésére és a munkásosztály szerveződésére gyakorolt fellendítő hatását. Az 1871-ben kialakult belpolitikai szituáció ismertetésekor a gazdaságból indul ki. Részletesen foglalkozik a junker—burzsoá osztálykompromisszummal, de a legnagyobb figyelmet eltérő gazdasági érdekeiknek szenteli. Wolter véleménye szerint ez a gazdasági érdekellentét volt az oka annak, hogy Bismarck élesen szétválasztotta a gazdasági-külkereskedelmi és a külpolitikai-diplomáciai szférát, nem engedve befolyást a külgazdaságnak a külpolitika alakulására, mert olyan külpolitikára törekedett, amely a junkerek és a burzsoák érdekeit egyaránt képviseli. Ez a merev szétválasztás a szabadversenyes kapitalizmusból az imperializmusba való átmenet időszakában a szerző véleménye szerint nem állja meg a helyéi. Ennek a megállapításnak azonban ellene szólnak a szoros és nagy arányú német—orosz kereskedelmi kapcsolatok, amelyeket egyébként a későbbiekben maga a szerző is ismertet. Az 1871-es külpolitikai eseményei közül nagyon részletesen foglalkozik a párizsi kommün és az I. Internacionálé kapcsán kibontakozott diplomáciai manőverekkel, és ezek alapján hangot ad annak a véleményének, hogy az első német—orosz—osztrák együttműködést Bismarck a munkásmozgalommal szemben hozta létre, míg más helyütt viszont azt írja, hogy a három császár szövetség már 1870 szeptemberében körvonalazódott, és Franciaország elszigetelésére irányult. Ugyancsak részletesen vizsgálja azt a kérdést, hogy milyen tényezők, érdekek játszottak szerepet a három császár szövetség létrehozásában és fenntartásában. Úgy véli, hogy a lengyel kérdés alkalmas volt 16*
