Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
74 BELLF.R BÉLA Burgenland háttérben Burgenlandnak a magyar revíziós politika egyik célpontjaként való kijelölése 1927/28-ban elhibázott lépés volt. A magyar politikai vezetők abból indultak ki, hogy a katonai és politikai szempontból egyaránt leggyöngébb szomszéd ország nem lesz képes hatékony ellenállásra a magyar reviziós törekvésekkel szemben. Ebben a várakozásukban csalódtak. Ausztria népe — a szociáldemokrata-kommunista baloldaltól egészen a keresztényszocialista jobboldalig — szilárd frontot alkotott a Burgenlandra irányuló magyar revíziós igénnyel szemben. Még nagyobb számítási hibát követtek el a magyar politikusok a nemzetközi erőviszonyok felmérésében. Nemcsak a Német Birodalom állt — a várakozással ellentétben — Ausztria oldalára, hanem az egész kisantant, sőt a nyugati hatalmak, Franciaország és Anglia is. Magyarországnak a burgenlandi akcióban csak egy szövetségese maradt, Olaszország; de ez sem tudott hatékony támogatást nyújtani. A magyar kormány 1927/28-ban nem csupán diplomáciai, hanem ideológiai vereséget is szenvedett. Egy olyan területre támasztott igényt, amelynek lakossága túlnyomóan nem magyar, hanem német nemzetiségű volt, és amelynek Ausztriához való csatolása lényegében megfelelt a népi elvnek és a nemzeti önrendelkezési jognak. Hogy ideológiai és propagandaszempontból is mindjárt első lépésénél milyen hátrányos helyzetbe került a magyar revízió, bizonyítja, hogy összeütközésbe keveredett a Rothermere-akcióval is, amely csupán a magyar többségű területek visszacsatolásáért szállt síkra. A kormány — legalábbis részben — levonta a burgenlandi akció tanulságait, és taktikai módosításokat hajtott végre politikájában. Mikor a főváros 1929. február 2-i rendkívüli közgyűlése a békerevízió melletti állásfoglalásra és ennek a Népszövetség elé terjesztésére szólította fel az országgyűlést, és Pakots József demokratapárti képviselő nagy beszédben indokolta meg a főváros döntését, Bethlen miniszterelnök keményen szembeszállt a „revíziót most és teljeset!" követelőivel. Mindenekelőtt tiltakozott az ellen a gyanúsítás ellen, hogy ő lenne a revízió legfőbb akadálya, holott — bizonygatta — másoknál előbb vetette fel ezt a kérdést, még debreceni beszédében. Ő csupán azoktól az illúzióktól kívánta óvni a nemzetet, hogy a revízió máról holnapra, minden különösebb fáradság nélkül ölébe fog hullni. Az egység megteremtését a revízió érdekében maga is rendkívül fontosnak tartja. Ezt azonban az ellenzék két oldalról is fenyegeti, egyrészt a gazdasági nehézségek meglovagolásával, másrészt a türelmetlen revíziós követelésekkel. Bethlen szerint jó lenne megfontolni, hogy Németország, Ausztria és Bulgária eddig még fel sem vetették a revízió kérdését. Türelmük a nemzet erejét bizonyítja. Bethlen szembeszállt a munkás és a polgári baloldal által képviselt azon állásponttal is, miszerint a revízió a belső demokratizálódással áll vagy bukik. Bethlen újból arra hivatkozott, hogy hiába van Ausztriában a legradikálisabb alkotmány, Németországban szociáldemokrata uralom, a revízió követeléséig még egyik állam sem jutott el.8 5 85 Bethlen éles válasza Pakots revíziós interpellációjára. Magyar Hírlap 1929. febr. 7.
