Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK - MAGYAR VISZONY 1927-1929 75 Bethlen nemcsak a baloldal, hanem a jobboldal felé is igyekezett elhatárolni a maga revíziós politikáját. Erre alkalmul szolgált neki a magyar sajtóban 1929 első hónapjaiban Rothermere 1928-as karácsonyi üzenete körül kitört vihar. Ebben a „nemes lord" egyrészt a Habsburg-restaurációtól óvta a magyar nemzetet, másrészt felhívta a figyelmet a közszabadságok tiszteletben tartásának és a gazdasági egyensúly megteremtésének fontosságára.8 6 Rothermere ezzel a nyilatkozatával nem kevés ellenséget szerzett magának. A restauráció elutasítása a Habsburg-legitimistákkal, a közszabadságok és a gazdasági egyensúly biztosítására irányuló követelése pedig a kormánnyal hozta összeütközésbe,8 7 amely — mint láttuk — elutasította revízió— demokrácia—gazdasági fejlődés összefüggését, habár különben az azonnali és teljes revízió elutasításában most egyetértett Rothermere-ral. 1929 elejéig még úgy látszott, hogy a Rothermere-akció a magyar revíziós mozgalom minden irányzatot és árnyalatot magában foglaló és összetartó keretévé válik. Most beigazolódott, hogy ez alighanem illúzió. Minél inkább hiányzott az egység, annál inkább szükség volt ennek demonstrálására. Rothermere szobrot akart állítani az 1929 elején elhunyt nagyhatású magyar publicista, Rákosi Jenő emlékére.8 8 Nagy Elek követ viszonzásul Rothermerenak ajánlott fel szobrot, mégpedig Sopron vármegyében, vagyis azon a területen, ahol először valósult meg a soproni népszavazás révén a trianoni békediktátum revíziója. A Pesti Hírlap erre még ráduplázott azzal a javaslatával, hogy a fővárosban a Rákosiszoborral kapcsolatban is meg kell örökíteni a rothermere-i gondolatot.8 4 1929-ben a magyar, osztrák, német lapok címoldaláról lekerült ugyan a burgenlandi kérdés, de ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy az osztrák—magyar kapcsolatok egyszer s mindenkorra megszabadultak volna ettől a tehertételtől. A magyar kormány — az olasszal karöltve — továbbra is támogatta az osztrák demokrácia megdöntésére szervezkedő erőket, elsősorban a Heimwehrt. A Heimwehr vezérének, Steidlének egy, a Heimwehr-mozgalom helyzetéről készített 1929. március 4-i keltezésű emlékirata bevallja, hogy a külföldről nyújtott támogatás lehetővé tette a Heimwehr erőinek növelését és kiképzését az 1928/29-es tél folyamán olyannyira, hogy a mozgalom vezetősége tudatosan rátért „az államhatalom megszerzéséért folytatott küzdelem"-re. Ennek döntő mozzanata Bécs meghóditása, az ausztromarxizmus fő erőinek szétzúzása lesz.'0 A Heimwehr ennek a stratégiának jegyében indította meg tél végi és tavasz eleji politikai offenzíváját. Az első demonstrációra az osztrák szociáldemokrácia fellegvárában, Bécsben került sor. 1929. február 24-én 3—4000 Heimwehr-tag vonult fel „Wien legvörösebb utcáin." Igaz, hogy Schober rendőrségének kellett őket megvédeni 84 Lord Rothermere and Hungary. Morning Post 1928. dec. 27. 87 A Pesti Hírlap válasza. Pesti Hírlap 1929. márc. 1, 1—3. 88 Rákosi Jenő szobra. Pesti Hírlap 1929. márc. 1, 3. 89 A Rothermere-gondolat megörökítése. Pesti Hírlap 1929. márc 1, 4. 90 Iratok IV. 162. sz. 267.
