Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK - MAGYAR VISZONY 1927-1929 71 közöl Bethlen lapja, a 8 Órai Újság is, amely egyebek közt a tények előtt meghajló német igazságszeretetre is apellált.7 7 A birodalmi német sajtó az újabb Burgenland-vitával kapcsolatban nem foglalt el egységes álláspontot a tekintetben, hogy Burgenland osztrák—magyar—német vagy pedig csak német—magyar kérdés-e. A Kölnische Volkszeitung osztrák—magyar-— német kérdésnek tekinti, és megdicséri Bethlent ezért a felfogásáért, meg azért is, hogy számol az Anschluss-szal. Ugyanakkor aggodalommal latolgatja, hogy nem következett-e be valamilyen kedvezőtlen fordulat Bethlen revíziós politikájában. Magyarország eleddig csupán a magyarlakta területek visszaadását követelte. Ezt a követelést támogatja Mussolini és Rothermere is. Bár Bethlen maga jelentette ki, hogy a burgenlandi kérdés pillanatnyilag nem időszerű, mégis fölmerülhet a gyanú: nem lépe ismét előtérbe a magyar politikában az integritás-gondolat, az a törekvés, amely a régi Nagy-Magyarország idegen népeit újból Szent István koronája alatt akarja egyesíteni. A lap tudván Bethlenről, hogy a Németországgal való szoros együttműködésre törekszik, nem tartja ezt valószínűnek.78 A Leipziger Neueste Nachrichten cikkírója is úgy véli, hogy Bethlent csupán az erősödő soviniszta hullám kényszerítette Sopronban annak kijelentésére, hogy a velencei jegyzőkönyvben országa nem mondott le Burgenlandról. Ugyanakkor azt is beismerte, hogy a kérdést nem tartja aktuálisnak. Seipel is tudja, hogy a burgenlandi kérdés csak az Anschluss esetén lenne időszerű, aminek ő egyébként nem híve. Ebből viszont az következik, hogy a burgenlandi kérdés nem osztrák—magyar, hanem német—magyar kérdés, és mint ilyen, sajnos, alkalmas a két ország szembeállítására. A józan emberi ész azonban azt követeli, hogy idáig ne fajuljon a dolog. A revízió hatalompolitikai úton különben sem oldható meg, csupán morális úton. A nemzetállami gondolaton nem szabad több erőszakot elkövetni. Szembeszökő ellentmondás a Kárpát-medence többi területén az önrendelkezési jogra hivatkozni, a nyugati részen pedig a régi történelmi jogra. A burgenlandi kérdés ilyen látószögből nézve mégiscsak osztrák—magyar és nem német—magyar kérdés.79 A Deutsche Tageszeitung Magyarország, Burgenland és Németország c. vezércikkében elismeri, hogy igenis van „burgenlandi kérdés", amelyet rendezni kell. Népszavazásra valóban csak egy kis területen került sor, amely vissza is jutott Magyarországhoz. Burgenland nem tisztán németajkú terület, vannak ott magyar községek, sőt egy egész magyar járás is. Népszavazást csak ott szabad rendezni, ahol még nem volt. A sorsot csak egyszer lehet kihívni. A Kölnische Volkszeitung újabb cikkében már a burgenlandi vita lezárásáról számol be. Idézi a hivatalos Budapesti Hírlap elismerő véleményét Seipel beszédéről, 77 A cseh propaganda Bécsen keresztül megfertőzi már a német sajtót is. 8 Órai Újság 1928. okt. 19. 7S W. H.: Ungartum, Deutschtum und das Burgenland. Kölnische Volkszeitung 1928. okt. 20, 1—2. 79 Neuer Burgenlandstreit? Leipziger Neueste Nachrichten 1928. okt. 24, I—2. — A cikk részletes ismertetése: A nyugatmagyarországi kérdés nem verhet éket Magyarország és Németország közé. Magyarság 1928. okt. 31.
