Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
742 GLINST PÉTER A kb. 300 ezer egy keresőre támaszkodó család körülbelül 1,3 millió főt tett ki. E családoknak 40%-a lehetett törpebirtokos, és ugyanannyi mezőgazdasági munkás, 20%-a, tehát mintegy 60 ezer család pedig gazdasági cseléd. Ezeknek az egy keresővel rendelkező családoknak a körében találjuk meg az igazi nyomort, ezeknek egy részére illik rá a „koldus" jelző.193 Mert korántsem mindegy, hogy egy kereső egy családtagot, vagy esetleg 3—5 családtagot tart-e el. A legrosszabb körülmények között kétségtelenül az a 120 ezer mezőgazdasági munkáscsalád volt, amelyekben csak egy keresőt találunk. Valamivel jobb helyzetben voltak azok a törpebirtokos családok, amelyekben ugyancsak egy kereső volt, de mert rendelkeztek valamekkora földdel, helyzetük — mint nem egy korábbi példából láthattuk — mégis jobb volt, mint a teljesen nincstelen mezőgazdasági munkásoké. A mezőgazdasági munkáscsaládok 18%-a gyermektelen, vagyis csak férj és feleség élt együtt (ezeknek a zöme állt fiatal házasokból). Mintegy 20—20%-nak egy, illetve két gyermeke volt. 15%-nak volt 3 gyermeke, 10%-nak volt 4, 7%-nak 5 és 8%nak 6, vagy annál több gyermeke. Nagyjából hasonló volt a megoszlása a törpebirtokos családoknak is. Közülük is mintegy 60%-ra tehető a legfeljebb 2 gyerekes családok száma és kb. 25%-nak volt legalább 4 gyermeke. Lényegében tehát 60 ezer családra, valószínűleg valamivel több mint 400 ezer lélekre tehető azoknak a száma, akik igazi nyomorszinten tengették életüket, legalábbis addig, amíg gyerekeik keresővé nem cseperedtek, vagyis életük mintegy 15—20 évén át. A mezőgazdasági munkások, napszámosok, sommások, gazdasági cselédek, törpebirtokosok többi részének életnívója, helyzete az övéknél lényegesen kedvezőbb volt. Utaltunk rá, hogy a több kereső nem jelentett automatikusan többszörös jövedelmet is, hiszen a munkavállalók jelentős része nem kapott egész fizetést, vagy mert még nem volt kialakult munkás, vagy mert még nem érte el a felnőtt kort. Ezt a helyzetet tükrözi az a becslés, amelyik a mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok jövedelmét mérlegeli 1936 táján. A becslés szerint a 3 milliós rétegben egy-egy kereső évi 300—600 P, egy-egy család pedig évi 480—960 P jövedelemre tehetett szert. Ezek szerint egy keresőre egy családra a családok egy főre egy-egy évente tagjára éviP. évi P. napi fillér P. gazdasági cseléd 615 945 0,57 208,05 törpebirtokos 425 825 0,56 204,40 gazdasági munkás 280 430 0,28 102,20 193 Igen fontos, hogy ezeknek a családoknak a helyzete nem volt teljesen reménytelen, hiszen a gyerekek felcseperedésével egyszeriben módosult a helyzetük. Ezzel ugyanis e réteg állandó mozgásban, változásban volt, tagjai cserélődtek.
