Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
738 GLINST PÉTER jövedelem, Mezőkövesden 244,20 P-t, más Heves megyei községekben 303,50 P-t, Mádon 277,50 P-t állapított meg. A Dunántúlon valamivel jobb volt a helyzet, Ercsiben 389,40 P-re, Sárszentágotán 539,20 P-re rúgott az évi jövedelem (itt a bérelt föld emelte meg a bevételt).17 6 A napi kiadás ezeknél a családoknál fejenként 12—18 fillér között volt, a Dunántúlon voltak magasabbak a jövedelmek. A tanulmány vitát váltott ki, Bernát Gyula megkísérelte módosítani a számításokat.17 7 A mezőkövesdi sommásoknál pl. a gabonaárat nem magban, hanem lisztben számolta, s más hasonló megoldásokkal a napi 12 fillér helyett 22 fillért számított ki. Kerék Mihály válaszában178 utalt arra, hogy sokszor el kell adni a gabonát ezeknek a családoknak, s akkor nincs mód az alkura, az általa számított búzaár tehát reális. Vásárlás esetén pedig figyelembe kell venni azt is, hogy falun a zsír 20—30%-kal többe kerül, mint városban, a cukor, só, petróleum, ecet ára pedig azonos a városi árakkal. Mindezt csupán azért idéztük fel, hogy ezzel is jelezzük Kerék számításainak nagyjából reális voltát.179 s egyúttal bepillantást engedjünk az e téren mutatkozó számos tévedési lehetőségbe. Kerék adatait többé-kevésbé megerősítik más konkrét vizsgálatok is. Sarródon (Sopron megye) 1935-ben általában 210 P-re tették a munkáskereseteket. Egy háromfős munkáscsalád 186 P-t, egy négytagú másik 210 P-t, hattagú sommáscsalád 234 P-t keresett egész évre.18 0 Kunágota községben 1930-ban kereken 480 P-re becsülték a munkásbéreket, ha a munkás 240 napot dolgozott. A mezőgazdasági munkások többsége azonban 30—40 P-t keresett napszámból, s ehhez járult az arató-és cséplőrész, ami a jelzett összeget természetesen nem érte el.181 A részesbérlők jövedelméhez néhány konkrét adat: 9,3 kat. holdnál 452 P körül, 12 kat. hold bérletnél kb. 700 P volt a jövedelem.182 Tardon 1931 előtt 4—500 P-t kerestek a napszámoscsaládok, 1936-ban sommásmunkából 102 P-re becsülhető a jövedelem. A Mezőhegyesrejáró munkások keresete 1934-ben havi 2 P és 1 q búza, ami 6 hónapra 12 P-t és 6 q búzát tett ki. 1935-ben a sommáskereset ugyanott havi 4 P és 1,4 q búza volt, 6 hónapra tehát 24 P és 8,4 q búza.18 3 Orosházán Darvas József bátyja 1936-ban 150 pengőt keresett cséplési munkán 30 nap alatt, ez napi 5 P-re rúgott, ugyanitt a legmagasabb napszámbér 1,50 P volt.18 4 Valószínűleg ugyanezen a környéken 1935— 36-ban egy héttagú földmunkás családban a 70 éves édesanya koldulással segíti a családot. A házból egy szobát albérletbe adtak. Két holdnyi juttatott földjüket 176 Kerék Mihály: Adatok a magyar mezőgazdasági munkáscsaládok megélhetési viszonyaihoz. Magyar Gazdák Szemléje, 1933. 590—616. 177 Bernát Gyula vitacikke: Magyar Gazdák Szemléje, 1934. 54—59. 179 Uo. 58—62. 17g Ld. még Kerék Mihály: A mezőgazdasági munkás anyagi helyzete. Magyar Szemle, XX. k. 1934. 17—27. 180 Élő Dezső: i. m. 137. 181 Seres József: i. m. 326. 182 Uo. 327—328. 183 Szabó Zoltán: A tardi helyzet. Bp. 1936. 40. 184 Darvas József: Országúton, vásáron. Bp. 1960. 100—105.
