Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 739 eszközök és fogat hiányában bérbe adták, ennek a bérleti jövedelme 6 q búza. Az aratásból a férj és feleség együttes jövedelme 5,4 q búza, 0,6 q árpa volt. A cséplésből 7,2 q búza volt a jövedelem. Ez együttesen 19,2 q gabona. Az adósságok törlesztésére a gabona egy részét eladták, ami megmaradt, 6,7 q csupán a család négyhónapi élelmezésére volt elegendő. A bevételt növelte még 11 napi napszám (20,80 P), valamint 18 P ínségmunkából. Tanyás részesbérletet is vállaltak, 3,5 holdat müveitek negyedrészért, másik 3,5 holdat nyolcadrészért. A kétféle bérlet jövedelme együttesen 5 q tengeri volt. Kisállattartásból, elsősorban baromfiból egészült ki a jövedelem, ami fejenként és naponta 20 fillér volt, azaz évi 510 P körül lehetett.18 5 A Viharsarokban 1934-ben egy háromtagú földtelen mezőgazdasági munkáscsalád keresete 50 P, 7 q búza, 2 q árpa és 10 q tengeri volt. Egy másik, négytagú család bevétele 32 P és 1,6 q búza volt.18 6 Orosházán 1936—37-ben egy négytagú munkáscsalád 216 napon át dolgozó feje 275 P-t keresett. Egy másik család bevétele csak úgy lett hasonló szintű, hogy a család jövedelméhez járult még egy gyerek (félrészes) bére.18 7 1 934-ben egy másik orosházi munkás 358,11 P, 1935-ben 341,72 P jövedelmet ért el.18 8 A 30-as évek közepén Bugacon a cseléd bér értéke (a lakáson kívül) kb. 450 P volt. A zöldséges kapás keresete ennél magasabb volt, mert szakmunkásnak minősült. A kapás, zöldséges munkás, törpebirtokos családok jövedelme 4—800 P között mozgott.189 Az egészbéres család jövedelmének pénzértékét Kovács Imre 1928-ra 1300, a gyalogbéresét 1180 P-re, 1930-ra 750, illetve 680, 1933-ra azonban már csak 500, illetve 550 P-re tette.19 0 Öttagú család esetén ekkor tehát fejenként évente mintegy 100 P lehetett a jövedelem. A mezőgazdasági munkások bérét viszont ugyanekkor 250 P-re becsülte, egy szerencsés esetet közelebbről szemügyre véve, 327,79 P jövedelmet állapított meg.19 1 A példákat természetesen tovább lehetne sorolni. Ha megfigyeljük az idézett példákat meg a számítások eredményeit is, azt találjuk, hogy a mezőgazdasági munkásréteg jövedelme a gazdasági válság éveiben elsősorban azért csökken, mert a pénzben fizetett bérek, valamint a terményárak estek. A bérek reálértéke magától értetődően nem csökkent ilyen látványosan, bár a csökkenés maga tagadhatatlan. A napszámbérek reálértéke all. számú táblázat szerint 1929—34 között mintegy 37%-kal csökkent, a terményárak pénzben kifejezett értéke ennél is jobban, kb. 50—55%-kal. A terményárak használati értéke azonban nem csökkent ilyen mértékben, hiszen az árcsökkenés csak az áruba bocsátott részt érintette. A teljesen nincstelen agrárproletár családokban az évi egy főre jutó jövedelem 1930-as reálértékben 100—120 P lehetett, nagyjából ez volt a helyzet az 1920-as, valamint az les yere s Péter: Fejenként és naponként húsz fillér... Tudósítás egy földmunkáscsalád egyévi munkájáról, keresetéről, életéről. Magyarország, 1936. máj. 3. sz. 186 Féja Géza: Viharsarok. Bp. 1937. 171—173. 187 Darvas József: A legnagyobb magyar falu. 1937. 61. 188 Féja Géza: i. m. 69. 189 Erdei Ferenc: Futóhomok, 138—140. 190 Kovács Imre: A néma forradalom. (1937) 198—199. 191 Uo. 211.
