Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 713 (pl. tehén helyett tej, sertéstartás helyett esetleg nagyobb szegődményföld), a szegődményföldből (kukoricaföld és konyhakertnek való parcella), valamint a lakásból és a vonatkozó törvények, illetve rendeletek alapján megfelelő kiegészítő juttatásokból (betegség esetén 45 napon át orvosi kezelés és gyógyszer, balesetbiztosítás) állt. Az 1930-as évekből már rendelkezünk statisztikai kimutatásokkal a cselédbérek nagyságáról, mégis igen vitatható nézetek is lábrakeltek a cselédbéreket illetően. A gond természetesen a cselédbér pénzre történő átszámításánál jelentkezik. A kenyér- és takarmánygabonát lehet majori áron értékelni (ennyibe került a gazdaságnak), vagy a helyi piaci áron (ennyibe kerülne, ha itt vásárolná a cseléd), vagy egyéb árakon (ez már semmiképpen sem reális, bár az irodalomban legtöbbször éppen ezeket az árakat — tőzsdei árak, városi árak stb. — veszik alapul), a tehéntartás értékét is lehet annak alapján számítani, hogy mibe került a gazdaságnak, de úgy is, hogy mennyi volt a cseléd számára annak használati értéke. Ugyanez vonatkozik tulajdonképpen a szegődmény minden tételére, beleértve a megszántott szegődményföldet, valamint a lakást és a fűtést is. Az orvosi ellátás, a gyógyszer és a biztosítás értékét általában nem veszi figyelembe az irodalom, holott az általuk nyújtott biztonság még akkor igen jelentős tényező, ha a cselédek rendszerint csak akkor éltek ezzel a lehetőséggel, amikor már elkerülhetetlen volt, mert féltették a helyüket.8 5 A természetbeni bér alapja a kenyérgabona volt, országosan általában 14—16 q, regionálisan más-más arányban búza és rozs. Egyes helyeken a nagy uradalmak csak a cselédkommenció kedvéért termeltek rozst, másutt inkább a búzát kedvelték. Bizonyos fokig a munkaadók is manipuláltak a gabonával, helyenként például nem mázsában, hanem literben mérték, s a piaci áringadozásnak megfelelően is módosították olykor a búza és a rozs arányát. Szentgyörgypusztán a 30-as években 8 q ' búza és 8 q zab volt a kenyérgabonajárandóság, amit az 1950-es évek elején visszaemlékező volt cselédek a maguk számára kedvezőnek ítéltek.86 Pusztamiskén ugyanebben az időben 12 q rozs és 4 q búza volt a kenyérgabonajárandóság,8 7 s . ugyanannyi volt az egyszerű cselédek kenyérgabona járandósága a jól kezelt maisai tőkés béruradalomban is.88 Mezőhegyesen és környékén a kenyérgabonajárandóság kizárólag búza volt, általában 14 q.8 9 Mezőtúron is csak búza volt a járandóság, 16 q.9 0 85 Aszalós János—Gärtner István: Gazdasági cselédek vizsgálata Biharmegye derecskei járásában 1934. évben. Népegészségügy, 1935.438—444. A vizsgálat 406 cselédre terjedt ki, közülük 185 egyénnek volt panasza, 169 volt valóban beteg. Ezek a cselédek a vizsgálat napjáig folyamatosan dolgoztak, s azért nem mentek orvoshoz, mert nyilvánvalóan attól féltek, ha betegeknek bizonyulnak, elvesztik a helyüket (439.). 86 Kardos László: Jegyzetek a volt uradalmi cselédek kultúrájának és életmódjának alakulásáról (Szentgyörgy-puszta). Ethnographia, 1955. 239. 87 Gaál László: A Gaál-Kropf család pusztamiskei gazdasága. Agrártörténeti Szemle, 1977. 223. 88 Vincze László: Egy dunántúli tőkés nagybérlet gazdálkodása (Maisa, 1861—1940). III. rész. Agrártörténeti Szemle, 1983. 541. 80 Szabados Mihály: Csanádvármegyei gazdasági cselédbérek. Magyar Gazdák Szemléje. 1942. 38. 90 Hagymási Sándor: A mezőtúri peresi uradalom cselédeinek életéből. In: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 20. évfordulójára. 1971. 147.
