Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK - MAGYAR VISZONY 1927-1929 65 Rómába érkezett Diakow alezredes, a stájerországi „mozgó" (felfegyverzett) -tartalékok főnöke. Útja azonban nem volt sikeres. Mikor az olaszok az ővele való megegyezés alapján megpróbáltak áttenni a határon egy fegyverszállítmányt, kísérletük kudarcot vallott. Minthogy az olaszok nem kockáztathattak meg egy újabb szentgotthárdi botrányt, az olasz fegyverek nem jutottak el a Heimwehrhez. De nem lehetett jelentősebb szerepe az olasz pénznek sem. Az 597000 schilling ugyanis csak szeptember 20-án, tehát alig két és fél héttel a puccs időpontja előtt jutott el a bécsi magyar követség útján rendeltetési helyére, a Heimwehr katonai parancsnokának. Pichler altábornagynak.kezébe,64 úgyhogy felhasználására már alig volt mód. A bécsújhelyi események menetét így a külső, olasz és magyar beavatkozás alig befolyásolta; nagyjában-egészében a belső erőviszonyok szabták meg. A Heim wehr arra számított, hogy a szociáldemokraták összetűzést provokálnak majd vele, mire a kormány hadserege és rendőrsége beavatkozik a „megtámadott" Heimwehr oldalán. Ez viszont módot ad a Heimwehrnek egész hadserege mozgósítására, Bécs elfoglalására, a jobboldali kormánynak egy szélsőjobboldali kormánnyal való felváltására. A Heimwehr egész stratégiája tehát a szociáldemokraták sikeres provokálására és az így kirobbant összeütközés esetén a kormányerőknek az ő oldalukon való aktív fellépésére épült föl. Kérdés volt azonban, hogy a szociáldemokraták hagyják-e magukat provokálni. A szociáldemokrata vezetőknek, köztük Otto Bauernek és a szociáidemokrata önvédelmi alakulat, a Republikanischer Schutzbund (köztársasági véderő) parancsnokának, Körner tábornoknak természetesen nem volt ínyükre a szélsőjobboldal behatolási kísérlete a szociáldemokrácia egyik felleevárának számító Rérsnihelvre He a fegyveres összeütközést a Heimwehrrel a polgárháború veszélye miatt mégsem vállalhatták. A szociáldemokraták ehelyett lehengerlő, de békés ellendemonstrációval akartak válaszolni a kihívásra. A Heimwehr-vezetők a Schober rendőrfőnökkel szeptember 19-én folytatott megbeszélés során ezzel a lehetőséggel is számoltak, mint egy kevésbé kedvező megoldással, amely „tényleges fizikai harc nélkül is" megdöntheti fokozatosan a szociáldemokraták hatalmát. De — tették hozzá — „a tervezett radikális megoldás persze gyorsabb és hathatósabb". Schoberék szerint „a kancellár abszolút az aktív fellépés mellett van. Az állami hatalmi szervek ezt fedik és biztosítják".65 A Heimwehr irányában Seipel maga is szívesen költötte harciasságának legendáját. A bécsi magyar követ egy augusztusi jelentésében beszámol arról, hogy Seipel kancellár magához kérette Steidlét három vezető társával együtt, és hosszabb 64 Iratok IV. 135. sz. 220. — A Heimwehr-mozgalom olasz—magyar kapcsolatainak és az osztrák demokrácia megdöntésében játszott szerepének bemutatásánál Kerekes Lajos Abenddämmerung einer Demokratie. Mussolini, Gömbös und die Heimwehr. Wien—Frankfurt—Zürich, 1966. с. alapvető művére, ill. ennek magyar változatára. Az első osztrák köztársaság alkonya. Mussolini, Gömbös és az osztrák Heimwehr. Budapest, 1973. c. feldolgozására támaszkodtunk. (I. m. 9—27.) 65 Iratok IV. 135. sz. 219—220. Nemes: i. m. 133. 5 Századok 85/1
