Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
688 GLINST PÉTER korabeli cselédbérek alatt maradt. A legmagasabb volt a különbség 1931-ben, amikor a paraszti családok munkabér-keresete is negatív volt, míg a cselédbéreket a munkabér-kereset csak 1936-ban, majd 1940-ben és 1941-ben haladta meg.2 9 Később még részletesebben is kitérünk ezekre az adatokra, most csupán annak van fontossága számunkra, hogy megállapítsuk: elsősorban a munkabér-jövedelem, illetve a munkabér-igényt is tartalmazó mezőgazdasági összjövedelem határozza meg a birtokos parasztság életszintjét. Van még egy mutató, amelynek alapján megkísérelhetjük a családi jövedelmek nagyságának megállapítását, s ennek révén a paraszti lakosság életszínvonalát. Ez az úgynevezett „magánkiadások" nyomonkövetése, ahol ez lehetséges. A számtartásstatisztikai elemzések ebbe a kategóriába sűrítették a különféle egyéni kiadásokra vonatkozó adatokat. Ha ezt kiegészítjük az élelmezésre fordított összegekkel, újabb, többé-kevésbé hozzávetőleges lehetőséget kapunk a bevételek ellenőrzésére, illetve meglehetősen durva meghatározására. Ez azonban — mint jeleztük — eléggé ingatag eljárási mód, hiszen nem jelzi, milyen okból fogyasztott a parasztság ilyen vagy olyan terméket, vagy milyen okból fogta vissza kiadásait az élet egyik vagy másik területén. De több éven át nyomon követve mégis megközelítő, becslésszerű lehetőséget nyújt az életszint körülhatárolására. így tehát ez a két mutató az, amit a parasztság jövedelmeinek meghatározásánál figyelembe lehet venni. Mindezt azért bocsátottuk előre, mert a gazdagparaszti gazdaságok tulajdonképpen határesetet képviselnek. Ezekben már előrehaladt az idegen munkaerő alkalmazása, azzal kell számolni, hogy általában legalább egy idegen munkaerőt állandó jelleggel alkalmaztak, sőt e gazdaságok egy része, mintegy egynegyede már két idegen munkaerő egész évi folyamatos alkalmazásával végezte termelését. Egyidejűleg az aratásnál és a cséplésnél is igénybe vettek idegen munkaerőt, ismeretlen, vagy csak hozzávetőlegesen meghatározható mértékben. Többé-kevésbé ugyanazokhoz a termelési műveletekhez (aratás, cséplés, a cukorrépa, takarmányrépa ápolása, betakarítása, kukoricatörés stb.) alkalmaztak ezek az üzemek is idegen munkaerőt, mint a nagybirtokok, de jóval kisebb mértékben. Az Alföldön pedig, ahol ezeknek az üzemeknek a túlnyomó része található, a tanyás cselédekkel egészült ki az idegen munkaerő rendszeres, egész éven át tartó alkalmazása. Ugyanakkor különböző mértékben, de ezek a paraszti rétegek még maguk is részt vettek a termelésben. A Dunántúlon és az Északi Dombos Vidéken az idegen munkaerő alkalmazása mellett, a gazdagparaszti családok munkaképes tagjai maguk is jelentős mértékben kivették részüket a munkából, és természetesen maguk végezték azt az irányító, felügyelő tevékenységet is, amelyet a nagybirtokokon alkalmazottakra bíztak. Az Alföldön a nagyobb gazdagparaszti gazdaságokban a tulajdonos családtagjai viszont általában kevesebb részt vállaltak már a közvetlen termelőmunkából, s jóval nagyobb mértékben kötötte le munkaidejüket az a fajta irányító 29 Kulin Sándor: Dunántúli parasztgazdaságok a számtartási statisztika tükrében. Agrártudományi Szemle, 1947. 174.
