Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 687 okozták ez 5 év tiszta jövedelmének átlagánál az 1,51 P csökkenést.2 7 Abból pedig, hogy a jövedelmezőségi viszonyok a Dunántúlon némileg a tiszántúliakétól eltérően mozogtak, az is következik, hogy nem csupán a konjunktúrának, a piaci áraknak van hatása az egyes gazdaságok jövedelmezőségére, hanem az időjárásnak, s más olyan külső tényezőknek (elemi károk, kártevők pusztításai stb.), amelyek befolyásolják a terméshozamok alakulását. így pl. az 1935. év igen erős aszálykárokat hozott a Tiszántúl nagy része számára, s ez magyarázza az ez évi vagyoncsökkenést az érintett gazdaságokban. A jövedelmek vizsgálatánál ezeket a regionális különbségeket természetesen figyelembe kell venni, amiként azt is, hogy noha a Dunántúlon belterjesebb a mezőgazdasági termelés, s ennek következtében általában magasabbak a hozamok, mégis a belterjességből adódó több kiadás, a magasabb életszintből következő magasabb munkabérek következtében a gazdálkodás tiszta hozama esetleg alacsonyabb lehet, mint az Alföldön, vagy az Északi Dombos Vidéken.28 Ilyen és hasonló következtetések levonására tehát megfelelőek ezek az adatok, mégsem alkalmasak a parasztság életszínvonalának, az egyes paraszti rétegek jövedelmeinek meghatározására. Nem alkalmasak elsősorban azért, mert — különösen a kisebb paraszti gazdaságok esetében — nem az egy kat. holdra jutó tiszta hozam, hanem az ún. munkabérjövedelem az, ami meghatározza a család egy főre jutó bevételét. Egy bizonyos szinten alul, s ez a szint Magyarországon elég magasan húzódik,* a gazdaság nem annyira mint tőke, hanem mint olyan terrénum jelentkezik, amelyik lehetővé teszi a parasztcsalád számára munkaerejének megfelelő foglalkoztatását. Ezen a szinten alul minél kisebb a gazdaság, annál inkább előtérbe kerül annak munkaerőértékesítő jellege. A tiszta hozamból azonban a kifizetett munkabérek és a család munkabérigénye (vagyis a családtagok által végzett munka ellenértéke) már levonásba került, holott különösen kisebb gazdaságok esetében a családtagok munkájának így megkeresett ellenértéke adja az évi jövedelem túlnyomó részét. A parasztcsaládok életszínvonalát ezért elsősorban a mezőgazdasági jövedelem mértéke, nagysága szabja meg, ami magában foglalja a család munkabérigényét is. A fentebbieknél tehát sokkal nyomasztóbb az az adat, amely szerint például a Dunántúlon a birtokos parasztság munkabér-keresete az 1930-as években jelentősen a 27 Juhos Lajos: A kisgazdacsaládok megélhetési viszonyai. Magyar Gazdák Szemléje. 1936. 471. Ugyanezt jelzi: Juhos Lajos—Kulin Sándor—Pataky László: Jelentés a 100 kat. holdon aluli dunántúli kisgazdaságok 1938. évi jövedelmi helyzetéről. Magyar Gazdák Szemléje, 1939. 456—457. 28 Erre ld. a Mezőgazdaságunk üzemi eredményei 1932—1936. éveiben. Bp. 1938. 49. és a Mezőgazdaságunk üzemi eredményei 1937—1938. években. Bp. 1940. 35. és 39. lapokon található adatokat. * Az 1935. évi üzemstatisztika szerint a 20—50 kat. hold közötti gazdaságok közül országos átlagban csupán kevesebb, mint minden második alkalmazott állandó idegen munkaerőt (100 gazdaságban csupán 42,36 alkalmazottat tartottak). A legkevésbé az Északi Dombos Vidéken (100 gazdaságra 30,61 alkalmazott), a leginkább az Alföldön (100 gazdaságra 48,04 jutott). Északon az 50—100 holdas gazdaságok is legfeljebb egy alkalmazottat tartottak, míg a Dunántúlon 100 ilyen gazdaság 133 alkalmazottat tartott. Csupán a 100 kat. holdnál nagyobb paraszti gazdaságok mintegy felében tartottak három alkalmazottat (100 ilyen gazdaság országos átlagban 248 alkalmazottat tartott). Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben. Bp. 1941. 6*., 26*., 46.*., és 66*. adatai alapján.
