Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
678 GLINST PÉTER A2 igazi baj azonban abban rejlik, hogy a munkabérekre vonatkozó adatok talán csak addig igazán megbízhatóak, ameddig a bérmunka nem játszik jelentősebb szerepet a mezőgazdasági termelésben. Ismereteink a középkori cselédbérekről, napszámos-bérekről több-kevesebb pontossággal a valóságot tükrözik, különösen ha tisztában vagyunk azzal, hogy a szerződésekben vagy más forrásokoan található béreket sok esetben olyan egyéb, természetbeni járulékok egészítették ki, amelyekről mindenki tudott, s éppen ezért azokat nem volt szükséges bevenni a szerződésbe. Amióta azonban a bérmunka a mezőgazdasági termelés meghatározó tényezőjévé vált, a bérmunkás rétegek pedig a társadalom fontos, s arányukat tekintve igen tetemes részét képezik, a bérekre vonatkozó adatok különféle manipulációk áldozatául estek. De vonatkozik ez több tekintetben a birtokos paraszti jövedelmekre is. Jelzi az egész irodalom ilyen meghatározottságát az a körülmény is, hogy mind a birtokos paraszti jövedelmekre, mind a bérmunkás rétegek jövedelmeire irányuló közelebbi vizsgálódás igazán az 1920-as évek végétől kapott lendületet, akkortól, amikor a magyar mezőgazdaság súlyos helyzete (a kinyíló agrárolló) ezekre a kérdésekre irányította a figyelmet. Komoly lökést adott azután az ezirányú vizsgálódásoknak a gazdasági világválság, s következményei, az árak és bérek gyors csökkenése, a mezőgazdasági munkanélküliség erőteljes megnövekedése. Csupán az 1930-as évek közepétől vesz nagyobb lendületet az idevágó kutatás. Történetíróink nagyon ritkán ügyelnek arra, milyen árakon számolják a természetbeni jövedelmek pénzértékét. Ez már a 19. század második felében is számos manipuláció forrása volt. De nincs szó mindig manipulációról. A cselédbérek vagy az aratórész pénzértékének kiszámításánál természetes, hogy a birtokos kiadásait majori árakon kell számolni, hiszen ő ennyi pénzbevételtől esett el (vonatkozik ez a konvenciós földekre is), míg a cseléd vagy a sommás bevételének kiszámításánál a piaci árakat kell alapul venni. De természetesen egyáltalában nem mindegy, hogy milyen piaci árról van szó, a helyi árakról (ha egyáltalában ismerjük azokat), a legközelebbi piacközpont, a város, vagy esetleg egy nagyvárosban észlelt árakról, s az sem, hogy gabona esetében a mag vagy az őrlemény áráról stb. Nem is szólva a nagybani vagy a kiskereskedelmi árak közötti különbségekről. Ha tehát az ember a korabeli irodalmi vagy levéltári adatokat vizsgálja, minden esetben forráskritikát kell gyakorolnia, ha a konkrét adat értékére kíváncsi. Hiszen a korabeli irodalom természetszerűen használ majori árat, nagykereskedelmi, tőzsdei árakat, a közöttük meghúzódó különbség viszont igen nagy. S itt kell figyelembe venni azt, hogy a korabeli irodalom többnyire manipulált, ill. olykor egyenesen manipulálási szándékkal jött létre. Különösen a bérek körében rendkívül nagyok az ilyen manipulálási lehetőségek. A nagybirtokos érdekek képviselői sokszor olyan magasra értékelték a különféle bérek pénzbeli értékét, vagyis az üzemek bérmunkaköltségeit, ami eleve irreális volt, az agrárproletár érdekek képviselői pedig sokszor kifelejtettek egyes tételeket a jövedelmekből. De nem csupán itt tapasztalni ezt, a jövedelmi viszonyoknál is legalább ekkora a manipulálási
