Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 659 hordozott ügynek állanak szolgálatában, hanem egészen más tervek megvalósítására törekszenek".13 5 Brüll megoldási javaslatának elméleti alapja — mert természetesen ő is elvi premisszákból indul ki — színtisztán liberális, s legfeljebb egy kis paternalizmust érezhetünk benne: „A munkásosztály sorsának javítását célzó törekvéseink ezen osztálynak a munkaadókkal békés egyetértését föltételezik. Csak kölcsönös támogatás biztosíthat a munkásnak jobb jövőt: a munkaadóval ellentétben a munkás nem remélheti sorsának javulását.'436 Konkrét tervei meglehetősen soványak, s azt mutatják, hogy б még szeretné elkerülni a munkásszervezetek megalakulását, a munkás—tőkés viszonyt nem szervezeteik, hanem egyének közti viszony kereteiben kívánja megoldani. Még az olyan szervezeteket, intézményeket is rosszallja, amelyek az önálló munkásszervezetek irányába való fejlődés esetleges bázisai lehetnének. Ellenzi a munkáskaszárnyák építését is, s helyettük az ün. cottage-rendszert javasolja, hogy ne zsúfolódjanak egy helyen össze az „izgulékony munkások". A biztosítást is jobb szeretné decentralizáltan megoldani, mintsem egy központi segélypénztáron keresztül, hiszen „... a központi pénztár meghonosítása a munkaadó és munkás közt feszült viszonyt fogna teremteni. Kölcsönös közeledés helyett ... azt kellene tapasztalnunk, hogy míg egy részről a munkások az egyes telepek tulajdonosaitól teljesen függetlenített önálló egyetemes segély- és nyugdíjpénztáruk kapcsa által összefűzve, és ebbe vetett bizalmuk következtében, a munkaadókkal szemben, és nem ritkán ellenökben, tömörülnének; -—addig másrészről viszont a munkaadók is, a munkásokkal szemben, külön táborba csoportosulnának. Az ily csoportosulások éles határvonalat szabnának e két egymásra utalt osztály közt, melyeken belül mindegyik fél csak saját érdekét keresné."137 Hogy e javaslatok igen-igen elavultak, azt nemcsak a munkások érzékelték, amikor Brüllt is a „hamis munkásbarátok" közé sorolták, hanem a Nemzetgazdasági Szemle recenzense is, mondván, hogy a törekvést ugyan pozitívnak tartja, mert azt sejteti, hogy végre Magyarországon is fog történni valami, de e terveket, amelyek még a katheder-szocialisták által felállított követelményeket sem merítik ki", elégtelennek minősíti.138 A liberális sajtó persze önmagáért is foglalkozik a szocializmussal, s időnként — általában külföldi hírekhez kapcsolódva — a szocializmusról, munkásmozgalomról, a szociáldemokrata pártokról, nagyobb sztrájkokról stb. is híradást ad. De jól érthető célzással a konzervatívok sürgetéseire, mégis tiltakozik az ellen, hogy hazai dolgaikban ezekre tekintettel legyenek. A Magyar Pénzügy — amely kétségtelenül egyike azon lapoknak, amely viszonylag gyakran foglalkozik e témával — egy 1883-as cikkében ezt meg is 135 Brüll Lipót: i. m. 51. 136 I. m. 28. 137 1. m. 29. 138 Lásd a 134. jegyzetet.
