Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
660 SCHLETT ISTVÁN fogalmazza. „A külföldi társadalmi mozgalmakat tehát csakis mint az emberi művelődés újabb mozzanatát kell szemmel kísérni, hazai viszonyainkra jó lesz azonban ezeknek semminémű fontosságot tulajdonítani,"13 9 (kiemelés az eredetiben) A szocializmus bírálatát azért e cikk is elvégzi, s természetesen többnyire „őrültnek" tartja. Bizonyos ismeretet elárul, így meghivatkozza a nevesebb szocialista írókat, Marxot is, akit ő is „mély tudományúnak" tekint, de egyáltalán mind elméleti, mind gyakorlati szempontból nem tulajdonít túl nagy jelentőséget ennek az áramlatnak. Nem hisszük, hogy ez véletlen, vagy puszta tájékozatlanság lenne a szerzőtől. Sokkal inkább arra gyanakszunk, hogy nagyon is konkrét célja van, az, amit a liberálisoknál már többször jeleztünk. A konzervatív tendenciákkal szemben — amelyek általában felértékelték a konkrét veszélyt, a liberálisok láthatóan úgy válaszoltak, hogy lebecsülték, Magyarország tekintetében mindenképpen, de Nyugat országainak mozgalmai esetén is. Ez a vonulat nemcsak a szocializmus elméletével foglalkozó cikkekből derül ki — amelyeknek száma meglehetősen kevés—, hanem azokból az írásokból is, amelyekben a gyakorlati politikai eseményekkel, a konkrét munkásharcokkal és szervezeti eseményekkel foglalkoznak. Távol áll tőlük az a „világvég hangulat", amelynek alapján a konzervatívok állandóan a dolog sürgősségére és fenyegető voltára utalnak, s nagy magabiztossággal gyűjtögetik azokat az adatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy „az ördög mégsem olyan fekete". Bizalmuk ekkor még megingathatatlan, hisznek abban, hogy mint ahogy eddig mindig történt, a társadalom most is mintegy automatikusan megtalálja majd a megoldást.140 A szocialisták törekvéseit sokszor kimosolyogják, jelszavaikat „szép frázisoknak" minősítik.14 1 Számos példát hoznak arra, hogy a munkásmozgalom, a szocializmus egyre szelídül, s korántsem oly riasztó, mint azt a ,jámbor lelkek" vélik. Felfedezik az angol munkások józanságát, de megdicsérik emiatt a franciákat, a németeket, de még Bebelt magát is.142 A sztrájkokról írva sem riadoznak, elismerik jogosultságát, sőt, „fontos közgazdasági tényezőnek" tartják. Persze a túlzásokat elvetik, s azt is bizonygatják, hogy ez a munkásoknak sem jó.143 Végül, lassan-lassan a magyar munkásmozgalmat is észreveszik, de nyugodtan reagálnak, hiszen ebben is azt látják bizonyítva, hogy nem félelmetes az ellenfél. A Magyar Pénzügy 1885-ben még meg is dicséri a magyar szocialistákat mértékle-13 ® Saenger Mór: A szocialista eszmék fejlődéséről. M. P. 1883. 47—48. sz. 140 Pl. Szántó Sámuel: A modern szocializmus. M. K. L. 1885. 32—33. sz. 141 Nemzetközi munkáskongresszus. M. P. 1886. 37. sz. 142 Pl. Újabb munkástörekvések. Magyar Nemzetgazda 1886. 38. sz.; Mérsékelt szocializmus, uo. 1886. 37. sz. Nemzetközi munkáskongresszus. M. P. 1886. 37. sz.; Az Internationale. M. K. L. 1889. 31. sz.; Józan szocialisták. M. K. L. 1889. 49. sz.; Fog-e győzni a szociáldemokrácia? M. P. 1890. 52. sz.; A munkások vétkei. M. P. 26. sz. stb. 143 Pl. A sztrájkok ellen. M. P. 1886. 22. sz.; Hivatalos strike-statisztika. M. P. 1888. 4. sz.; A strike gazdasági jelentősége. M. P. 1889. 21. sz.; Strike és szocializmus. M. P. 1889. 20. sz. stb.
