Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
658 SCHLETT ISTVÁN ennek hasznát látják. így például a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvényjavaslat benyújtásakor államszocializmust kiáltanak, a javaslat mögött a klérus konzervatívizmusát gyanítják, s a szabadság nevében tiltakoznak ellene. Nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy a kormány és a parlament még nem kötelezte el magát egy ilyen tendencia mellett, s a törvényjavaslat végleges megfogalmazásakor a kereskedelemügyi miniszter figyelembe vette a „szaktestületek" véleményét, s a törvény kötelező voltát igen szük térre mondják csak ki.129 Az „államszocializmus", az állami beavatkozás elleni tiltakozásuk kétségkívül következetes. Nemcsak az állami szociálpolitikát, de a munkásmozgalom állami elnyomását is ellenzik. Már hoztunk példát arra, hogy a német szocialistaellenes törvényt elítélték, elejtését üdvözölték. Amikor arról értesültek, hogy Ausztria is egy ilyen törvény meghozatalára készül, ez ellen is tiltakoztak, mondván, hogy különös, hogy a rossz németországi tapasztalatok nem riasztják el ettől Ausztriát.13 0 De ugyanígy, ezen az alapon s ugyancsak államszocializmust mondva, ismertetik és bírálják azt a porosz törvényjavaslatot, amely a paraszti birtok védelmét célozza.131 Hogy milyen szélesen értelmezték ezt a fogalmat, bizonyítja egy másik liberális lap, a Magyar Kereskedők Lapjának egy cikke, amely szocialisztikus irányzatnak ítéli a parlamentben elhangzó tőzsdeellenes megnyilvánulásokat éppúgy, mint a tőzsdének a kamatláb csökkentésére irányuló manipulációit.13 2 Az ortodox liberalizmus azonban nemcsak bírálja a szocialista és államszocialista tendenciákat, hanem — ha nem is túl gyakran — pozitív programot is szembeállít vele. Erre lehet példa Brüll Lipót — aki a Magyar Általános Hitelbank Gőzmalmainak az igazgatója — könyvecskéje, amely a munkásosztály sorsának javítására tesz javaslatot.133 A Nemzetgazdasági Szemle recenzensének kissé kétélű bókja — az ugyanis, hogy Brüll Schultze-Delitzsch babérjaira törekszik —, szemléletesen mutatja a könyv irányzatát.134 Brüll tervezete — gyakorlatias utópiája, ha lehetséges ez — nemcsak arra irányul, hogy a „munkáskérdést" leválassza a szocializmus problematikájáról, hanem elvi okokból utasít vissza minden elméleti kiindulópontú, a kérdés generális megoldását célzó javaslatot. Nem hiányoznak az államszocialista vagy keresztény indíttatású elméletekkel szembeni oldalvágások sem. Egyszerűen jóhiszeműségükéi vonja kétségbe, mondván: kétségtelen, hogy az ő javaslatai nem olyan hangzatosak, mint „a csaknem naponta vitatott különböző szocialisztikus irányzatú »program«-ok", de meg van győződve arról, hogy mégis, ezek több előnyt biztosíthatnak a munkásosztálynak, „mint azon napi hősök, kik különben is gyakran nem az ajkaikon 129 (В.): Az államszocializmus felé. M. P. 1890. 21. sz. 130 Szocialista törvény Ausztriában. M. P. 1891. 24. sz. 131 A legújabb államszocialisztikus javaslat. M. P. 1891. 16. sz. 132 Szocializmus a pénzpiacon. Magyar Kereskedők Lapja (továbbiakban M. K. L.) 1889. 19. sz. 133 Brüll Lipót: A munkás osztály sorsának javítása. Bp. 1883. 134 Nemzetgazdasági Szemle 1883. 7. sz. 60—61.
