Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
648 SCHLETT ISTVÁN számunkra ezt az teszi érdekessé, hogy az ötlet szorosan kapcsolódik a szocializmus kapitalizmus-kritikájához. A szerző Marxra és Lassalle-ra hivatkozva — akiket természetesen „éleselméjűeknek" nevez — állítja a liberális állam tarthatatlanságát, és az Internacionálé — igencsak eltúlzott — hatalmára utalva a változtatást sürgetőnek tartja. S nem hiányzik itt sem a szokásos érv: Magyarországon még nem fenyegető a helyzet, s éppen ez teszi lehetővé a társadalom békés átalakítását.103 Tudományos folyóiratokban — a Nemzetgazdasági Szemlében — is megjelenik a társadalmi reform gondolata. 1883-ban a katedra-szocializmus egyik képviselőjének, Lujo Brentanónak egy cikkét ismertetik igen részletesen, ahol a szerző az angliai keresztényszocializmus „nagyszerű" hatásairól szól. Többek között arról, hogy ennek is köszönhető, hogy a „valódi, felforgató szociáldemokrata párt többé Angliában nem létezik". De Brentano azt is tudja, hogy ez önmagában mégsem elég; hogy a sikerhez az is hozzátartozik, hogy a „munkásosztály javára rendkívül sok történt".104 Ez utóbbi gondolat is visszhangot váltott ki — de jellemző módon nem az ipari érdekek képviselőinél. Az agrárius arisztokrácia érzékenyebb volt a „munkásbarátság" iránt, s ez nem csoda, hisz terhei nem őt sújtották volna, eredményei viszont — a szocializmus elkerülése — számukra is kedvezőnek ígérkezett. Gróf Széchenyi Pál 1887-ben a képviselőházban is felvetette a „munkáskérdést": Nem elég a szocializmus veszélyes kitöréseit előbb bevárni s ezután fegyverrel leverni, hanem ellenkezőleg, el kell venni élüket előrelátó intézkedések által, amelyekben a törvényhozás és az államhatalom őrködik afölött, hogy a munkástömegek emberhez méltó létének biztosítása által megmentessenek az elvadulástól.105 Láthatjuk, arisztokraták, agráriusok is játszottak ezen a húron. Zichy Jenő, majd később János is kiad egy-egy röpiratot a „munkáskérdésről", gróf Bethlen András is cikkezett az Internacionáléról.10 6 Az ugyancsak konzervatív velleitású Asbóth János többször is beszél e tárgyban — de mindig antiliberális éllel — a parlamentben; felszólalásai és nyilatkozatai egy egész kötetet kitettek.10 7 Ezekben az írásokban nem körvonalazódott még egy határozott társadalomátalakító program, inkább csak a „merkantil" érdekek bírálata, az antiliberalizmus érzékelhető. De amit ők nem tettek meg, a „tudós" megtette: a Magyar Nemzetgazda 1886-os évfolyamában Pólya Jakab már a címválasztással is provokatívan az „államszocializmust" hirdeti meg. 103 Dr. Surányi János: A sociális kérdés és néhány javaslat annak megoldásához. Győr, 1882. 104 Lujo Brentano után: A keresztény szocialisztikus mozgalom Angliában. Nemzetgazdasági Szemle, 1883. VII. 39—50. 105 Id.: Rézler Gyula: A magyar nagyipari munkásság kialakulása. 1867—1914. Bp. Faust, 1945. 97. 10l> Lásd gr. Zichy Jenő: A munkáskérdésről. Székesfehérvár, 1883. gr. Zichy János: A szocializmusról. Székesfehérvár, 1897. gr. Bethlen András: Néhány szó az Internacionaleról. Nemzetgazdasági Szemle, 1877. gr. Széchenyi Imre: Amerikai levelek. Bp. 1883. stb. Részletesen lásd: Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban. Századok, 1974. I. sz. 107 Asbóth János: Beszédei és nyilatkozatai a munkáskérdésről. Bp. 1890.
