Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 649 A liberalizmussal szemben, amely ebben az időben nálunk hevesebben küzd az államszocializmus, mint a proletárszocializmus ellen, nagy határozottsággal szögezi le, hogy a „laissez faire, laissez passer" elv már elavult és igazságtalan, s hogy a megoldást az államszocializmus útján kell keresni, persze vigyázva arra, hogy ne lépjenek túl azon a határvonalon, amely „középen áll a korlátlan szabadság s a mindenható állam közt". A helyes megoldást szerinte a tudománynak még Keresnie kell, de a már kitűzött célt helyesli. A cél ugyanis az, hogy „... a túlzó szocialistákkal szemben, kik a viszonyok egyenlőségét akarják létesíteni, hangsúlyozza azt, hogy az államnak oda kell hatnia, hogy ne létesüljön óriási aránytalanság az egyesek vagyona és jóléte közt, hogy a társadalom anyagi jólétében létezzenek fokozatok, s a legalsóbb osztályok is örvendjenek bizonyos mérvű jólétnek, de másrészt ne legyen egy osztály sem, mely pusztán birtoka után minden társadalmi munka és feladat teljesítése nélkül élhessen".108 E program azonban már egy másik korszak felé utal. Lezárva a konzervatív megközelítések tárgyalását, megállapíthatjuk, hogy érdeklődésük e problémák iránt egyértelmű antiliberalizmusuk következménye volt. A liberális közvélemény pontosan érzékelte ezt. Példa lehet erre egy álnévvel írt politikai röpirat (szerzője Beksics Gusztáv, a kor egyik neves publicistája), amely a szocializmus, a „vörös rém" oly gyakori emlegetésére a következőképpen reagál: „Európa-szerte a vörös rémet üldözik. Ez ellen védi magát állam és társadalom. A szocializmus az, amivel rémítgetik az ijedősöket. Tény is, hogy a szocializmus létezik. Tüzes kohója dolgozik, dübörög a föld mélyiben. Egy-egy merénylet, egy-egy gyalázatos bűn pedig jelzi, hogy már a felszínre is ellátogat. Ez a rém azonban még sokkal inkább le van bilincselve az államot és társadalmat tartó sziklaoszlophoz, hogysem láncait elszakíthatná, és egész hatalmával törhetne elő. S az állam és társadalom törvénye, kardja mindig elég hatalmas lesz, hogy leverje."109 A liberalizmus tehát magabiztos, a szocializmustól nem fél. S ezen az alapon szögezi le, hogy sokkal „... közvetlenebb fenyegetést intéz a társadalom ellen a másik két kísértet", a „vörös rém lángköpenye mögé" bújó, „fekete és a fehér köpenyt" viselő ultramontanizmus és feudalizmus. A „vörös rémet" ezek idézgetik, s céljuk nyilvánvaló: a liberalizmus és demokrácia elpusztítására törekednek azáltal is, hogy ijesztgetik az ijedősöket, s gyengítik a liberalizmus elszántságát.110 A továbbiakban a liberális választ mutatjuk be. A liberalizmus és a ,,munkáskérdés" A magyar „gründzeit" korszakában a „munkáskérdés" és a szocializmus a lázas ipartelepítéssel és újabb lehetőségek feltárásával elfoglalt liberálisokat alig-alig izgatta. Meggyőződésük volt, hogy Magyarországon nincs „munkáskérdés", s az, 108 Pólya Jakab: Államszocializmus. Magyar Nemzetgazda. 1886. 1. sz. 2—3. 109 Timoleon (Beksics Gusztáv): Legújabb politikai divat. Bp. 1884. 112. 1,0 Uo.
