Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
646 SCHLETT ISTVÁN viszonyok még nemigen sarkalltak senkit. A vezérszólam így hangzik: „A religio, az Istenben és a túlvilági életben való hit legyen ismét a nép alsó rétegeiben, a munkás néposztályban a fő támasz, hogy egyrészt megóvja őt az erkölcsi romlástól, s másrészt, hogy békével tűrje sorsát, amelyre itt a földön a viszonyok hatalma kárhoztatá. A vallási öntudát ismét felébresztve és megszilárdítva, elszigeteli a munkásosztályokat az istentagadó szocializmus csábjaitól, és így kiszárad annak a társadalomból még a gyökere is."98 Ez persze nem több annál, amit Bismarcknál kárhoztatott, hogy ugyanis a kereszténységet csupán rendőri és politikai eszköznek tekinti, s így ezzel nem is elégedhetett meg. Felveti az „egyesülés eszméjét", de rögtön hozzáteszi, hogy a termelésre még nem alkalmazható. így a feladat: „Újból szervezni a műhelyeket és bányákat, egy példás család mintájára; a munkaadókat családatyai tekintéllyel látni el, akik állandó és nem nomád módjára költözködő munkásokat látnak maguk körül: ezek lehetnek alapeszméi egy jóakaratú, okos reformernek, aki életbe akarja léptetni a munkáskérdés megoldásánál azt a szellemet, melyet a katolikus egyháztól kölcsönzött."99 Később, amikor majd a liberalizmus változásait vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy ilyen patriarchális felfogáshoz nemcsak keresztény és konzervatív indítékok alapján lehet eljutni; a társadalmi harmónia, a társadalmi béke megteremtésének ez a módja, az elszigetelt testületek belső békéjének megteremtése, mindazok számára vonzó volt, akik sem a konfliktusos helyzetet, sem pedig a magánviszonyokba való állami beavatkozást nem akarták elfogadni. A magyarországi katolikus egyház az 1890-es évekig ezen a ponton nem tudott túljutni. Hogy voltak szándékok a megújulásra, azt nem vitatjuk, sőt példákat is hoztunk rá. De úgy látszik, az egyházi hierarchia és az állam közti kapcsolatok — talán az egyházjogi kérdések politikai problémává válásáig — sem szükségessé, sem lehetségessé nem tették a liberális állammal való politikai konfrontációt, s másik oldalról a szociális kérdés élessége sem tette indokolttá az egyház nagyobb aktivitását. A kilencvenes években változások következnek majd be, nem utolsósorban a Rerum Novarum miatt is, de ez már a következő fejezetre tartozik. A most tárgyalt korszakunkban azonban még egy tényre fel kell hívnunk a figyelmet, amennyiben a konzervatív eszmék és a szocializmus és „munkáskérdés" viszonyának vizsgálatában teljességre törekszünk. A katolikus egyház mellett ugyanis a világiak is mobilizálódnak, ha lassabban is, későbben is, mint az egyház. A kapitalizmus magyarországi előretörése ugyanis a nyolcvanas években kezdi megbontani a társadalmi, politikai egyensúlyt, s ha a Tisza Kálmán-féle kompromisszum még hosszú ideig meg is akadályozta a politikai tagozódás átalakulását, mégis megmutatkoztak ennek jelei az ideológiában, és a politikában is. Ennek olyan megnyilvánulásaira gondolunk, mint pl. az Istóczy-féle antiszemita párt megalakulása és kezdeti viharos sikerei, de utalhatunk a parlamentben, illetve a felsőházban 98 I. m. 204. 99 I. m. 222. !
