Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 633 burkában fejtegeti ekkor is, később is elveit, amelyek ideológiai jelentésének elemzésére később még visszatérünk. Földes példája a magyarországi politikai gondolkodás átalakulására is jellemző. Bár igazi „katedra-szocializmus" nálunk nem fejlődik ki, a késztetés megvolt rá. Ezt bizonyíthatja az a tudományos pályázat, amelyet a Budapesti Tudományegyetem tűzött ki 1875-ben- „... fejtessenek ki azon elvek, mely szerint a magántulajdon a társadalmi érdekeknek megfelelően szervezendő." A fordulat már ebben a mondatban is érzékelhető — semmi nem áll távolabb a klasszikus liberalizmustól, mint a magántulajdon szervezése. Azonban a pályanyertes mű végtelenül lapos és ez egyszersmind azt is mutatja, hogy a szociál-konzervativizmus útján is szerény az előrehaladás: inkább a zavarodottság, mintsem a program a világos.6 6 Kétségtelen, hogy azok a változások, amelyek az elméletben lejátszódtak, megint nem függetlenek a társadalmi folyamatok változásaitól. Ugyanis a fent említett négy évben nagyon sok jelentős változás történt Európában, s ezek közül néhány közvetlenül kapcsolódott témánk, a „munkáskérdés" és a szocializmus értékelésének átalakulásához. Nem lehet feladatunk itt az elemzés, csupán emlékeztetőül sorolunk fel néhány eseményt: ebbe az időszakba esik a Párizsi Kommün, a nemzetközi — és ezen belül a német — munkásmozgalom megerősödése, s ezen belül a szociáldemokrata képviselőknek a parlamentben való megjelenése, az általános választójog németországi bevezetése, s nem utolsósorban az 1873-as nagy krach, ami újra elsöpörte azt a felhőtlen optimizmust, amivel a burzsoázia és a „tiszteletre méltó emberek" a kapitalizmus fejlődését szemlélték. Újra felvetődött a társadalmi harmónia problémája. Ismét az látszott igazolódni, hogy automatikusan sem a gazdaságban, sem a társadalmi küzdelmekben nem jön létre az „érdekek diszharmóniájából" a „legszebb összhang", s kérdésessé vált, hogy vajon az állam mindig képes lesz-e a „kitöréseket megfékezni", ha „éjjeliőrként" csupán a veszély pillanatában mobilizálódik. Válsághelyzetekben a válság megoldása, s egyáltalán a válság kezelésének, megelőzésének, elhárításának problémája mindig megjelenik. Ez az állapot az ideológiát újra felértékeli, korábbi áramlatok felfedezése, megújítása, újak születése jellemzi az ilyen korszakokat. És persze az ideológiai vita is harsányabbá válik. Korábban utaltunk már rá, hogy a marxizmus, de egyáltalán a szocializmus iránti érdeklődés megélénkülése pontosan ennek a helyzetnek a következménye volt. Marxot és Engelst igazán ekkor fedezték fel magában a munkásmozgalomban, de a polgári közvéleményben is. Ettől kezdve indul meg az a folyamat, amikor már nemcsak arról van szó, hogy egy-egy toleránsabb elme meggondolandónak tart némi „szocialistaságot", amivel a kapitalizmust korrigálni lehetne, hanem arról, hogy már a szocializmust, annak valamilyen fajtáját akarják korrigálni, hogy aztán azt tegyék egy jövő 66 Rádai Lajos: A tulajdon bölcselete. Bp. 1875.
