Századok – 1985

Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608

634 SCHLETT ISTVÁN társadalom mintájává. Persze, ez nem általános és nem is túl gyakori még, de az kétségtelen, hogy a szocializmusnak már nem oly pejoratív a hangzata. Az olyan szóösszetételek, mint pl. államszocializmus, etikai szocializmus, keresztényszocializmus és nem is olyan sokára a nemzeti szocializmus (még nem a nácizmus értelmében!) már legfeljebb az ortodox liberálisokat riogatja. A „szociális" jelző, amelynek jelentése ekkor sokkal szorosabb kapcsolatban volt a szocializmus szó jelentésével, mint manapság, egyre gyakrabban válik pozitív értéktartalmú jelzővé más szavak mellett. Egyre több szó esik az állam, a társadalom, az egyház, a tőkés stb. „szociális" feladatairól, sőt a kilencvenes évekre már koronás fő is használja, meghirdetve a szociális császárság programját. Természetesen arról szó sincs, hogy akár Nyugat-Európában gátszakadásszerü lenne a fordulat. A liberalizmus pozícióinak gyengülése nem egyik napról a másikra következik be és országonként sem egyforma ütemű. Magyarországon talán még lassabb, mint máshol. Láttuk, Földes is bizonytalankodott, s a nemzetgazdaságtanban lezajlott fordulatot regisztrálva még tartózkodott attól, hogy ennek konzekvenciáit a politikára is lefordítsa. Ez rá később is jellemző lesz, és nálunk — ellentétben Németországgal — nem is tudomány, a közgazdaságtan lesz az a forma, amelyben az új tartalmak kibontakoznak. Érdemes itt egy rövid kitérőt tenni, s ha röviden is, de ismertetni annak a Schäfflenek a fordulatát, akinek a szóban forgó művecskéje igazán nagy hírnévre vergődött Nyugat-Európában, de Magyarországon is. A „Die Quintessenz des Sozialismus" с. írásról van szó, amely először 1874-ben jelent meg névtelenül, hogy aztán 1891-ig 13 német nyelvű, de ezen kívül olasz, francia, angol, holland, spanyol nyelvű kiadásokat is megérjen, s amely évtizedeken keresztül hatásos, hisz a századforduló táján még mindig kiadják több nyelven is. Lefordítják, illetve újra kiadják Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Olaszországban. Magyarul két kiadásban, 1895-ben és 191 l-ben jelenik meg. Úgy hisszük, kevés olyan mű született ekkoriban, amely ilyen felkapott és olvasott lett volna. Mi tette ezt a könyvet — pontosabban brosúrát, hisz a magyar nyelvű, zsebkönyv formátumú kiadása is mindössze 78 oldal — ilyen híressé és ilyen olvasottá? Mi okozta, hogy konzervatívok és szocialisták egyként maguknak tudták ezt az írást — hiszen mint látni fogjuk, a konzervatívok szocializmusellenes éllel idézik, míg viszont számos helyen, így Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban a szocialista könyvtár sorozatban jelentették meg. Francia fordítója B. Maion, egyik magyar fordítója pedig Kunfi Zsigmond volt (Ipolyi Tamás néven). Kétségtelen, hogy szocialista műről van szó, de persze olyan szocialistáról, amely a konzervativizmus bizonyos áramlatainak tökéletesen megfelelt, s ha egyes valódi — azaz a munkásmozgalomhoz kapcsolódó — szocialisták is magukénak érezték, csak azt bizonyítja, hogy a marxi szocializmust még milyen kevéssé értették, illetve, hogy mennyire félreértették. A könyv ismertetése előtt nézzük meg, hogy maga Marx hogyan ítélte meg ezt a könyvecskét. 1877-ben Ferdinánd Fleckleshez írt levelében ez áll: „Hogy az alattomos