Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
626 SCHLETT ISTVÁN és Schultze-Delitzsch-nek igaza van Lassalle ellenében."41 Mégis a bírálat hevesebb a liberálisok ellen — s ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy a liberalizmust közvetlenebb és nagyobb veszélynek érzi, mint a Lassalle-féle munkásmozgalmat. Átveszi Lassalle vasbér-törvényét, s úgy véli, „... hogy csak a népet ámítani akaró szándék vonhatja kétségbe" érvényét. A munkaerőt áruvá változtató liberalizmus tevékenységét „rabszolgavásárnak" nevezi, s a munkásokat „fehér rabszolgáknak".42 S e jelenségek okaként—noha hangsúlyozza, hogy nem ellensége a gépnek s az iparszabadságnak sem teljesen — mégiscsak a tőke és az iparszabadság korlátlanságát jelöli meg, s az államhoz fordul, hogy törvényhozásilag kösse össze a céh-kényszer jó oldalait az iparszabadság jó oldalaival.43 Láthatjuk, ez a mű is a szociálkonzervativizmus irányába mutat. De egyszersmind a német viszonyok kifejezője. Abban is, hogy országa viszonylagos fejletlenségében előnyt lát: reméli, hogy Németország elkerülheti az angol fejlődés útját, amennyiben gátat tud vetni az angol viszonyok behozatalára törekvő liberálisok tevékenységének. S a mü alapgondolata legfőképpen egy ilyen fejlődés ellen irányul: „Kénytelenek vagyunk-e német népünket ezen új rabszolgaság elé menni engedni és nyugodtan nézni, ha még ehhez ezen népre azon balhiedelmet erőszakolják, hogy ez az állapot haladás, szabadság, felvilágosultság és boldogság?"44 Úgy gondoljuk, hogy ez az üzenet volt az, ami a magyar katolikus egyház számára leginkább hallható volt a könyvből. De mégis azt láthatjuk, hogy ezen álláspont meglehetősen elszigetelt maradt, s ekkor még az egyház nem nagyon jeleskedett sem a munkások helyzetének javításán, de még a „munkáskérdés" tárgyalásában sem. E tekintetben változások csak a hetvenes évektől kezdődően indulnak el, s hogy mennyire felkészületlen volt az egyház is, arra a bizonyság, hogy a harcos, antiliberális katolicizmus feléledésekor, a hetvenes évek elején a Katholikus kérdések c. füzetsorozat újra csak Ketteler most ismertetett művéhez nyúl.45 Mint már korábban jeleztük, a 70-es évek elejéig a „munkáskérdés" tárgyában fegyverszünet volt: sem egy hatékony munkásmozgalom, sem a liberális—konzervatív küzdelem nem tette harci kérdéssé. Ez a fegyverszüneti állapot kedvezett a „békejavaslatoknak", a különböző szellemi áramlatok összebékítési kísérletének. Az a csekély számú tanulmány, ami a hatvanas években és a hetvenes évek első néhány évében Magyarországon e kérdésben 41 Ketteler: i. m. 47. 42 I. m. 14., 16. és 112. 43 I. m. 23. 44 I. m. 76. 45 Katholikus kérdések. 1872. 10. sz. Sartori Károly pápai és prímási könyvárus kiadása. Pest, Esztergom és Bécs. Érdekes a füzetsorozat hirdetése: „Midőn az ellenség fáradhatatlanul működik a konkolynak elhintésében, ugyanakkor az igazság barátainak elodázhatatlan kötelessége a jó magot fokozott buzgósággal elhinteni." Jellemző, hogy a fő kérdés még korántsem a szocializmus vagy a „munkáskérdés", a hangsúly a liberalizmus, a szabadkőművesség és a protestánsok elleni harcon van.
