Századok – 1985

Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608

A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 627 megjelenik, jellegzetes példáit adják a „kiegyenlítésre" törekvő, (a liberalizmust eklekticizmussal „továbbfejlesztő"), többnyire tudósok készítette utópiáknak. Lássunk erre is néhány példát. Békejavaslatok — avagy a Józan ész" s a tudomány határai Ezek közül elsőként egy német nyelvű anonim röpiratot említenénk, amely talán nem is tartozna témánkhoz, hisz valószínű, hogy egy bécsi közgazdász, Alois Bischof írta. Hogy mégis tárgyaljuk, azt formailag az indokolhatja, hogy Pesten, a Heckenast nyomdában jelent meg 1871-ben. E brosúra címe is árulkodó: „A munkáskérdés. Békejavaslat, tekintettel a kommunista és szocialista tendenciákra, valamint Lassalle és Schultze-Delitzsch, Ketteler és Schäffle, Mill és Mohi eszméire."46 A szerző valóban békejavaslattal áll elő, békét kínál a szocialisták, kommunisták, Lassalle, Schultze-Delitzsch, Ketteler, Schäffle, Mill és Mohi között. A megnevezések és a nevek igen eltérő felfogásokat jelölnek, jelen vannak az utópista szocialisták és kommunisták (a szocializmus még ekkor is ezeket jelenti a tudomány számára nemcsak Közép-Európában, de Nyugaton is), az autonómiára törekvő munkásmozgalom, az ortodox liberális felfogás, a modernizálódó liberalizmus és a konzervativizmus áramlata, annak katolikus és az államszocializmus irányába induló válfaja is. Kétségtelen, hogy ezen irányzatok váltottak ki Magyarországon is érdeklődést, s majd látni fogjuk, hogy még a későbbiekben is e nevek fogják uralni a „munkáskérdés" tudományos és publicisztikai tárgyalását. Nem tartjuk feladatunknak sem a könyv, sem a benne szereplő nézetek részletes bemutatását, csupán azt jelezzük, hogy mi a javasolt békeszerződés alapja. A szerző a felsorolt nevek legjelentéktelenebbjének, Robert von Mohinak javaslatait véli legteljesebbnek. Ha megnézzük e javaslatokat, megértjük, hogy szerzőjük miért nem vált legalább oly híressé, mint pl. Schäffle, Ketteler, Lassalle vagy Mill. Az anonim szerző Mohi nézeteit követve a többi felfogást — részleges eredményeik mellett — „egyoldalúságban" marasztalja el. A megoldás ezen részeredmények összekapcsolása. Mohinak tehát az a nagy dicsősége, hogy ezt megteszi, azáltal, hogy a „munkáskérdés" megoldásának feladatait kettéválasztja, olyanokra, amelyeket az államnak kell megoldani és olyanokra, amelyben — az állam támogatásával — az önsegély alapján lehet előre jutni. Az államnak, a törvényhozáson és az igazgatáson keresztül, a következő feladatai vannak: a személyi szabadság még meglévő korlátainak eltörlése, a dolgozó osztályok egységes oktatása, a munkaidőnek egy elfogadható szintre való csökkentése a fiatalok és az öregek számára, a választójog bizonyos kiterjesztése és amennyire lehetséges, 46 А. В.: Die Arbeiterfrage. Ein Friedensvorschlag, dargelegt mit Rücksicht auf die Tendenzen der Communisten und Sozialisten, sowie die Ideen von Lassalle und Schultze-Delitzsch, Ketteler und Schäffle, Mill und Mohl. Pest, Heckenast, 1871.