Századok – 1985

Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608

622 SCHLF.TT ISTVÁN viszonyra hatást gyakorolni kívánó munkásszervezeteket — 1872-ig büntetőjogilag is üldözték, tárgyaló félként nem ismerték el.2

6 A liberalizmus ideológiája — s ezen belül a „munkáskérdéssel" szembeni teljes érdektelensége — a törvények szövegében is gyönyörűen tükröződik, s ezt a jogi nyelv körmönfontsága sem rejti el: „A munkaadó és a munkásosztálynak éppen úgy, mint a társadalom bármely más osztályának, csak jogos eszközökkel szabad helyzetük javítására törekedni. Rendeztessék tehát e két osztály viszonya bármiképp, társulási, ipari, kereskedelmi s polgári magánjog, illetőleg törvényhozás terén: az kétségtelen marad, hogy a munkabér felemelésének vagy leszállításának kierőszakolása a jogállamban éppoly erősen reprimálandó, mint a polgárok személye és vagyona elleni bármely más erőszak. S ez a büntetőtörvényhozás feladata. A törvény nem kívánja a munkás rovására szabadalomban részesíteni a munkaadót s ennek olcsóbb munkát mintegy törvényileg biztosítani, hanem egyenlően védi, esetleg sújtja mindkettőt."21 Az állam számára tehát csupán az eszközök használata minősíthető, a követelések tartalma nem — így a klasszikus liberalizmus elvének megfelelően a munkaviszonyok állami szabályozása csak igen általános lehet: nem szól bele a munkaidő, a munkafeltételek, a bérek meghatározásába. E téren is a szabad verseny érvényesül, mert — mint a korszak egyik liberális jogásza megfogalmazta — ez „... a munkafeltételek egyedül igazságos szabályozója".2

8 A munkáskérdés tehát nem politikai kérdés. Állami feladat csupán a törvényesség s persze a rend megtartása — függetlenül attól, hogy e szabad verseny milyen hatással van a munkásságra. S míg működhetett egy ilyen rendezés — működött is; még 1884-ben is igaz volt a megállapítás: „Nálunk nincs munkáskérdés, hiányzik ahhoz a talaj. . . Nincs munkáskérdés, és így hiányzik minden fogékonyság a munkások érdekei iránt."29

S mindaddig nem történt változás, míg nem lett „munkáskérdés" — azaz nem jött létre egy jelentős erőt képező, s ezáltal hatékony munkásmozgalom. Hozzátehetjük: nemcsak a „fogékonyság", de az érdeklődés is igen csekély volt ekkor. S ha alkalmanként megélénkült, azt akkor sem a magyarországi helyzet, hanem inkább a külföldi történések keltették. A nemzetközi munkásmozgalom egyes eseményei, az Internacionálé működése, de főként a Párisi Kommün által keltett idegesség, nemegyszer hisztéria, át-átcsapott Magyarországra is, és felborzolta az idegeket.30

Ilyenkor a szerveződő magyar munkásmozgalom iránti figyelem is megnő, 26

Lásd: Lőrinc: Ernő: A munkaviszonyok szabályozása Magyarországon a kapitalizmus kezdeteitől az első világháború végéig. 1840—1918. Bp. Akadémia, 1974. 21., 26. és Ferenc:i Imre sokkal részletezőbb — olykor mélyebben is elemző — Munkásaink szakszervezeti joga és mozgalma c. könyvét. Klny. a Közgazdasági Szemle 1905. évi november—decemberi és 1906. évi január—áprilisi füzeteiből. Bp. 1906. 27

id. Ferenczi: i. m. 14. 28

Ballagi Béla: Az ipartörvény magyarázata. Bp. 1886. 278. id. Ferenczi: i. m. 13. 20

Hehai Ferenc: Az ipartörvény revíziója. Bp. 1883. 183. id. Ferenczi: i. m. 16. 30

Az MMTVD 1. kötete több olyan dokumentumot közöl, amely tükrözi, hogy a külföldi munkásmozgalmak eseményeit — különösen, ha azok lázongások formáját öltik, és nemzetközi jelentőségük van — a kormányzat éberen figyelte.