Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK - MAGYAR VISZONY 1927-1929 57 amely zárt formában együtt él vele"4 3 — ismétli meg a Deutsche Allgemeine Zeitung véleményét a lap. Ha a magyar sajtónak maradt volna még kétsége Németország Burgenlandot illető álláspontja felől, azt maradéktalanul eloszlatta Stresemann német külügyminiszter lapja, a berlini Tägliche Rundschau. A lap azt állította, hogy Burgenland 1919 augusztusában „titkos" népszavazás útján csatlakozott Ausztriához. Éppen ezért Burgenland helyzetében akkor sem következnék be változás, ha Ausztria visszatérne a birodalomba. Egyrészt azért, mert Németország tiszteletben tartja a népek önrendelkezési jogát; másrészt mert a német nemzeti politika egyik fő célja „a zárt német nyelvterületek összefogása". A lap a Rothermere-akcióra hivatkozva ebbe az irányba szeretné terelni a magyarokat is, megjegyezvén, hogy nyelvi határokon túlmenő követeléseket Németország nem fog támogatni. A magyar sajtó megrendülten hallotta a németországi nyilatkozatokat, és keserű csalódásának szalagcímekben is kifejezést adott. „A »Burgenland« elszakítását nem lehet visszacsinálni"44 — közölte komoran a Budapesti Hírlap. „Stresemann lapja végleg elintézettnek tekinti Nyugatmagyarország ügyét"4 5 — írta csalódottan a Magyarság. A magyar sajtó egyébként meggyőzően cáfolta a „titkos" népszavazás tételét, és azt maró szellemességgel a franciák Elzász-Lotharingiával kapcsolatos érvelésével vetette egybe, amely szerint a bevonuló francia csapatok lelkes fogadtatása pótolta volna a népszavazást. Mit szólnának a németek — szegezi nekik a kérdést a lap —, ha ezt a bizonyítást a német keleti határokra is alkalmaznák? Nemde ezért utasították el német részről a keleti Locarno gondolatát? De akármilyen meggyőzően és talpraesetten érvelt is a magyar lap a „titkos" népszavazás képtelensége ellen, nem zárkózhatott el annak a következtetésnek levonásától, hogy a német vezető körök elintézettnek tekintik Burgenland ügyét. Ha valóban így áll a dolog — fűzi hozzá rezignáltán a lap —, a magyar külpolitika intézőinek is be kell látniuk, hogy „. . .Németországtól nem várhatjuk ennek a reánk nézve talán legfájdalmasabb és legszomorúbb kérdésnek igazságos megítélését, és ezért másfelé kell keresnünk magunknak szövetségeseket".46 A hiányzó szövetségest Olaszországban találta meg a magyar külpolitika. Olaszországnak ugyan nem volt valami jó híre nemzetiségi téren a dél-tiroli németek elnyomása miatt, de az olaszok úgy gondolták, hogy az osztrák nemzetiségi politika elítélésével ők vádlottakból bírákká válhatnak. Ennek a taktikának a jegyében kürtölte világgá a Corriere délia Sera március 18-i száma a burgenlandi magyarság elnyomásának és erőszakos elnémetesítésének hírét. Az olasz lap azzal bizonyítja állítását, hogy a burgenlandi magyar lakosság 50000-ről 14000-re (ill. a valóságban 43 Ein unberechtigter Anspruch Ungarns. Kölnische Zeitung 1928. jan. 8. 44 Budapesti Hírlap 1928. febr. 2. 45 Magyarság 1928. febr. 11. 44 Magyarság 1928. febr. II. — A Tägliche Rundschauval vitázó cikkek: Nyugatmagyarországot nem az önrendelkezési jog alapján csatolták Ausztriához. Nemzeti Újság 1928. febr. 2. A „Tägliche Rundschau" válasza a Pesti Hírlap Nyugat-Magyarországgal foglalkozó cikkére. Pesti Hírlap 1928. febr. 2.
