Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 617 lehetnek, ha más eredmenyekre jutnak is. Hiszen — hogy egy, a századfordulón Magyarországon is elterjedt logikát alkalmazzunk — más végpontja lesz egy olyan gondolatsornak, amely a „szabadságot" s megint más annak, amely az „egyenlőséget" vagy a „testvériséget" választja kiindulópontnak. A „rugalmasan kezelt", a gyakorlatban érvényesülő liberalizmus korántsem volt koherens; az alapelvekre hivatkozva — és nem is jogtalanul — eltérő elemek, felfogások futottak egymással párhuzamosan. Nem ritkán ugyanazon gondolkodó fejében is. Vegyünk példának egy hírességet: St. Mill pl. elítéli a vasárnapi munkaszünet-kényszert, mert elutasítja az állam beavatkozását az egyének viszonyaiba, de ugyanakkor azt javasolja, hogy „elfogulatlan" elmék gondoljanak ki módokat arra, hogyan lehetne „ésszerű" határok közé szorítani a magántulajdon „félszeg kinövéseit". Ő maga ezeket a lehetőségeket keresve még a magántulajdont sem tekinti általában „szentnek" — s ezért a földbirtok államosítására tett javaslatai miatt meg is kapja egy „ortodox" magyar liberálistól az „államszocialista" jelzőt.17 E vád ugyan nem volt igaz, azt azonban valóban állíthatjuk, hogy Mill egyike a szociálliberalizmus előfutárainak, hiszen az tény, hogy a liberalizmust leválasztja a kapitalizmusról — valójában persze a kapitalizmus egyik, általa is „ridegnek" talált formájától —, és a haladás nevében lehetségesnek és szükségesnek tartja a termelési rendszer bizonyos megváltoztatását. A szocializmust — az általános szabályozás értelmében — természetesen elutasította, de a „munkáskérdés" iránt nagy figyelmet tanúsított. És ebben is különbözött a liberális közgazdaságtan klasszikusaitól.18 A hetvenes évektől kezdődően már az állami beavatkozás sem tűnt oly összeegyeztethetetlennek a liberalizmussal. Érthető okokból fel kellett vetődjön, hogy a szabadság, a magántulajdon vagy a kapitalizmus „félszeg kinövéseit" ki és mi nyirbálhatja meg. Ötletekben persze nem volt hiány, s az eszmei, erkölcsi (önkorlátozás gondolata mellett csakhamar megjelent az állam is, mint egy ilyen, az összesség, a haladás vagy éppen a szabadság érdekében való korlátozás végrehajtója. E folyamat összefüggött azokkal a politikai változásokkal, amelyeket megint csak nehezen érthetnénk meg egyrészt a munkásosztály és a burzsoázia, másrészt pedig az uralkodó osztályokon belül folyó politikai harcok figyelembe vétele nélkül. Anglia esetében is a munkásegyesületek, a szakszervezetek jogainak törvényes elismerése mögött a politikai tagozódásban bekövetkező jelentős változásokat figyelhetünk meg. A választójog 1867-es reformja (amit jellemzően egy konzervatív kabinet terjeszt elő!), ha nem is okozza, de kifejezi ezt az átalakulást. S a hetvenes évektől kezdve már a liberálisok is újítanak, s egyre inkább elfogadják tényként a munkásosztály megnövekedett hatalmát az ipari viszonyokban s csakhamar a politikában is. A választójognak a 80-as évek elején történő további kiterjesztése azt is jelenti, hogy a 17 Arany László: Földosztópárt Angliában. Budapesti Szemle (továbbiakban Bp-i Sz.) Új folyam. 1873. 1. k. 165. 18 Mint ahogy a 20. századi magyar „ortodox"-liberális rosszallóan megjegyezte volt. Lásd: Balla Antal: A liberalizmus történelme. Gazdasági és politikai tanításai. Bp. Légrády, 1926. 219—30.
