Századok – 1985

Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608

616 SCHLETT ISTVÁN „állapotideológiáról" van szó, mintsem a megfoghatóbb, doktrínákban, koherens társadalomelméletekben megjelenő „programideológiáról". S ezek — az e fogalmakat megalkotó Szabó Miklós szerint — kevésbé kialakultak, konzisztensek, mint az utóbb említett ideológia-típus. Okait Szabó így magyarázza: „Kisebb mértékben polemikus voltuk miatt kevésbé igénylik, hogy határaikat ideológiai ellenfeleik felé eszmei aknazárakkal és szögesdrótokkal rekesszék el; konfúzusabbak, ideológiai elemeik összehangolása kis mértékben jelent számukra problémát, ellentmondó ideológiai tényezők jelenléte a saját ideológiában csekély zavart okoz." Abban is igazat adunk Szabó Miklósnak, hogy „Ezt a vonást az állapotideológiák teoretikusai legitimáló tényezőként használják: törekvéseik nem doktriner, gyakorlatias voltában jogosultságának egyik legfőbb általános ismérvét látják"16

. A liberalizmuson belül megjelenő változások, a szociálliberalizmusba való átfejlődés így tehát nem annyira elméleti müvekben, mint inkább a társadalmi gyakorlatban, s persze a gyakorlat elméleti kifejezésében, apologetikájában figyelhető meg. Ennek során a liberális elvek, az „ortodox" liberalizmus egyes tételeinek a revíziójára is sor kerül, s ezek közül az egyik legfontosabb az állami beavatkozás, s ezen belül az állami szociálpolitika gondolatának elfogadása lesz. Persze, e fordulatig is történtek változások a liberalizmus elveiben és gyakorlatában is. Az állami beavatkozás terjedése mellett a „munkáskérdést" illetően is megfigyelhetünk ilyeneket. Csak a példálózás szintjén maradva utalunk az angol szakszervezetek működését szabályozó törvényhozásra (évekig tartó elkeseredett harc után 1871-ben kerül sor a Trade Unions Act elfogadására, amely végre elismeri a szakszervezeti mozgalmat a sztrájkjoggal együtt), a gyári törvényhozásra és a munkásvédő törvények megalkotására (amelyek létrehozásában persze a toryknak mindvégig nagyobb szerepe volt, mint az ortodox liberalizmushoz inkább ragaszkodó whigeknek). Németországban is megtalálhatjuk a jeleit a liberalizmus „ridegsége" enyhülésének; az alapelveket még nem feladva, főleg az államnak az ipari viszonyokba való beavatkozása ellen éles harcot folytatva, a liberálisok is munkásvédelembe fognak (nyilvánvalóan a szocialista munkásmozgalom és a szociálkonzervatív áramlatok „munkásbarátságát" ellensúlyozandó), s közreműködnek különféle munkásegyesületek, önképző-egyletek, szövetkezetek alakításában. A nagy fordulat előkészítésében azonban a legjelentősebb szerepe kétségtelenül az autonóm szakszervezetek elismerésének volt. Erre a példa az angol minta, s ha a magyar szociálkonzervatívok fő hivatkozása a német megoldás, a szociálliberálisoké természetesen az angol lesz. Ezekkel a gyakorlati lépésekkel párhuzamosan a liberális politikai gondolkodásban új fejlemények jelentkeznek. E liberális „revizionizmus" azonban nem jelent totális szakítást a klasszikus liberalizmussal, s erre nincs is szükség. A liberalizmus „konfúzussága", többrétegüsége lehetővé teszi a liberalizmus elvein alapuló megoldást — mert a liberális elvekre hivatkozó, de más elemet hangsúlyozó elméletek liberálisak 16

Szabó Miklós: Programideológiák . .. i. m. 77.