Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
614 SCHLETT ISTVÁN Láthatjuk, hogy e nézetek kapcsolódást mutatnak a feudális konzervativizmussal, de azt is, hogy nem azonosak azzal. De egy másik áramlattal — a szocialisztikus elméletek vonulatával — is mutatnak kapcsolatot, s éppen ezért nem véletlen, hogy a korabeli közvélemény ezt az áramlatot igen gyakran szocializmusként értelmezte. Még a századfordulón is gyakori ez az egybemosás. Jellemzésként csupán egy példát: a magyar Földes Béla a tudományos szocializmus képviselői között elsőként éppen Rodbertust nevezi meg, s nem valószínű, hogy a szocializmus tudatos rágalmazásaként.8 Ugyanis abból, ahogy a szocializmust a marxi szocializmus felfogás nagymértékű elterjedése előtt felfogták, nem is tűnik érthetetlennek ez az azonosítás. A szocializmus és a szociálkonzervativizmus azonosnak tűnt antiliberalizmusában, az állam szerepének, funkcióinak értelmezésében, a konfliktusos helyzetnek egy harmonikus helyzettel való felváltásának igényében, a munkások helyzetének, nyomorának hivatkozási alapként való felemlegetésében stb. A különbségek igazán a kifejlődő szociáldemokratizmussal szemben válnak majd nyilvánvalóvá, s így nem is tekinthetjük oly nagy túlzásnak, amikor az „államszocializmus" németországi történetét és elméletét tárgyaló könyv e témában Rodbertust, Lassalle-t és Adolf Wagnert együtt tárgyalja.9 Magyar példákon is megfigyelhetjük majd ezt az azonosítást, ami meglehetősen általános volt akkor mind a szocializmus bírálatokban,1 0 mind pedig a szociálkonzervatívok önkifejezésében," de alkalmanként a szocialisták esetében is.1 2 A szociálkonzervativizmus azonban — mint már jeleztük — csak a hetvenes évektől kezdődően jut nagy publicitáshoz, ekkor viszont — a marxizmus mellett — néhány évre, évtizedre az érdeklődés homlokterébe kerül Európa-szerte. Új formái is jelentkeznek, mint az „etikai", illetve a „katedraszocializmus", s egyre körvonalazottabb lesz a keresztényszocializmus is. Ezekben az években e nézeteknek kétségtelenül jelentős a hatása a szellemi életben. Politikai befolyásukat sem lehet semmisnek tekinteni, jóllehet áttörésük sehol sem következik be. A szociálkonzervativizmus eredeti formáihoz képest „megszelídülnek" ezek a tanok is, s szociálpolitikai követeléseikkel, antiliberális és ipari tőkeellenes demagógiájukkal belesimulnak a junker típusú bürokrácia és a liberális politikai pártok, az anti-racionalizmus és a racionalizmus stb. között folyó, a porosz utas kapitalista fejlődés lényegét meg nem kérdőjelező, de a kompromisszum tartalmát 8 Földes Béla: A socialismus. in: Közgazdasági Lexikon, III. к. Bp. Lampel, 1901. ' Thier, E.: Rodbertus, Lassalle, Adolph Wagner. Ein Beitrag zur Theorie und Geschichte des Deutschen Staatssozialismus. Jena, 1930. 10 Lásd pl.: Leroy-Beaulieu, P.: Az ùj szocializmus és annak bírálata. Bp. MTA. 1888. 11 Lásd: Schaffte, A.: Quintessenz des Socialismus. E mű 1875-től igen sok kiadást ért meg, több nyelven is. Magyarul kétszer adták ki — 1895-ben és 1911-ben. Lesz még róla szó, hogy e kis írást — nemegyszer szociáldemokraták is — a szocialista elmélet egyik alapmüvének tekintették. Ketteler mainzi érsek Die Arbeiterfrage с. könyve ugyancsak nagyon népszerű volt a 19. század hatvanas-hetvenes éveiben több nyelven is kiadták. Magyarul is: 1864-ben és 1872-ben. 12 Leghíresebb példája ennek Lassalle. Gondoljunk a Bismarckhoz fűződő kapcsolataira, de ugyanígy jellemző rá — és persze partnereire is — a Kettelerhez való viszonya. Lásd: Thier, E.: i. m.
