Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
56 BELLF.R BÉLA Németország és a burgenlandi kérdés Az osztrák—magyar viszony alakulása 1928-ban sem kerülte el Németország figyelmét, bár a birodalom állásfoglalása az előző évhez képest kevés üj elemmel bővült. A német sajtó továbbra sem ítélte el a magyar revíziós törekvéseket, csupán Burgenlandról akarta őket elterelni és reálisabb célok felé fordítani. Ebből a szempontból különösen két nagy német napilap állásfoglalása érdemel figyelmet. Az egyik, a Deutsche Allgemeine Zeitung abból a felismerésből indul ki, hogy Magyarország csak nem tud megbarátkozni annak a Burgenlandnak az elvesztésével, amelynek területe nem nagyobb Braunschweigénál. Hogy Magyarország mégis visszaköveteli, ennek oka a lap szerint az, hogy az erősen megcsonkított Magyarországot nemzeti ösztöne az elvesztett területek visszaszerzésére űzi. Az első és mind ez ideig egyetlen eredményt ezen a téren az ugyancsak legyőzött és megcsonkított Ausztriával szemben érte el Sopronnak 1921 decemberében népszavazás útján való visszaszerzésével. Sopron visszaszerzését Magyarországon széles körök csupán előlegnek tekintik egész Burgenland visszaszerzéséhez. A magyaroknak azonban tudomásul kell venniök — figyelmeztet a lap—, hogy itt nem egyszerűen két ország közti konfliktusról van szó. „Számunkra az a tény áll fenn, hogy itt az összefüggő német nyelvterület egy darabját csatolták Közép-Európa második államához, ezáltal kulturálisan biztosítva azt."42 Németország pedig nem nyugodhat bele az összefüggő német nyelvterület egyetlen darabkájának elvesztésébe sem. Még világosabban és határozottabban fejti ki a birodalmi német álláspontot a Kölnische Zeitung, amely az egész magyar revíziós politikát veszi bírálat alá, méghozzá éppen a Rothermere-akció alapján. A tekintélyes lap szerint a régi politikai garnitúrához tartozó Seipel kancellár kiállása Burgenland mellett csalódást okozott a magyaroknak. Ettől megkímélhették volna magukat, ha nem ragaszkodnak a régi Magyarország sértetlen helyreállításához, hanem beérik a saját népükkel való egyesüléssel, az önrendelkezési jog alapján. Ezt a jogot azonban a régi Magyarország nemzetiségeinek, tehát a burgenlandiaknak javára is el kell ismerni. Ezen az elvi alapon áll Rothermere is, aki legutóbbi havannai beszédében is csupán a magyar többségű területek visszacsatolását követelte. Burgenlandban azonban a lakosságnak alig 3%-a magyar. (Valójában 4,9%.) Ez a tartomány tehát vitathatatlanul német terület, amelynek Magyarországgal való egyesítése nem áll Rothermere szándékában, mert ez ellentmond az önrendelkezési jognak. Abban is hiába reménykednek a magyarok, hogy az Anschluss után Németország vissza fogja adni nekik ezt a területet. „A német nép sohasem fogja megengedni, hogy elszakítsanak tőle egy olyan részt, 42 Aussenpolitik. Deutsche Allgemeine Zeitung 1928. jan. 5. (Reggeli kiadás) A Burgenlandra vonatkozó német álláspontot mind történelmi, politikai, mind kulturális szempontból a legrészletesebben és a legszínvonalasabban Otto Aul Das Burgenlandéin 1000jährig deutsches Land. Fränkischer Courier 1928. jan. 6 fejti ki.
