Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 609 A történelem becsapta azokat, akik fejlődésének irányt kívántak adni; valóban feltartóztathatatlannak bizonyult a konzervatívok nagy fájdalmára, de más utat járt be, mint ahogy azt a liberálisok vagy a demokraták, a szocialisták képzelték és remélték. A „felülről végrehajtott forradalmak" kora volt ez, amely megteremtette a tőkés fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges feltételeket, de kíméletlenül elnyomta a demokratizmusra törekvő erőket, nem is beszélve azokról, akik a forradalmi átalakulást permanenssé kívánták tenni, mindaddig, míg a magántulajdonon alapuló társadalmat meg nem változtatják. Kétségtelenül új helyzet állt elő, amelyet meg sem érthetünk, ha nem vesszük figyelembe, hogy az 1848 előtti politikai és gazdasági fejlődés szinkronját egy aszinkronitás váltotta fel, melyben „Az (angol) ipari forradalom elnyelte a (francia) politikai forradalmat".1 Az új feltételek között azonban tovább folyt a liberalizmus és a konzervativizmus, a demokrácia és az abszolutizmus közötti harc a politikában és az eszmék terén is. A szópárbajokat figyelve csupán, a változások sokkal kisebbeknek látszanak, mint azok valójában voltak; úgy tetszhet, hogy még mindig a feudalizmus és a kapitalizmus erői közötti harc folyik, holott az már eldőlt. Figyelmesebben szemlélve azonban a politikai gondolodásban is regisztrálhatjuk a változásokat. Többek között a szocializmus és a „munkáskérdés" jelentésének és felvetődése okainak módosulásában. Ebben az esetben is megfigyelhetjük majd, hogy a néha alig változó szövegek tartalma más lesz, azért, mert más funkciót kell betöltsön. Mielőtt rátérnénk közvetlen témánkra, egy kis kitérőt kell tennünk. Röviden szemügyre vesszük a „munkáskérdés" és a szocializmus tárgyalásának 1850 utáni nyugat-európai változásait, mert az a kapcsolat, amely Magyarország és Európa nyugati fele között 48 előtt fennállt, korszakunkban is élő és hatékony volt. Új jelenségek a nyugat-európai politikai gondolkodásban E problémával kapcsolatosan két jelenség érdemel figyelmet. Az egyik az, hogy a kapitalizmus győztesen került ki a harmincas-negyvenes évek válságából. A másik, hogy a kontinensen ez a győzelem eltérő formákban realizálódott, mint Angliában, s jelentősen eltért azoktól az előrejelzésektől és várakozásoktól, amelyek a kapitalizmus kibontakozásától a feudalizmusban kialakult rétegződés és politikai rendszer totális felszámolását, s még inkább azokétól, akik ennek a folyamatnak permanenssé válását, s így a kapitalizmuson való túljutást remélték vagy félték. A kapitalizmus stabilizálódása, sőt nagyarányú fejlődése a politikai gondolkodásban, az ideológiák szintjén is csakhamar éreztette hatását. Ennek témánk szempontjából nagy fontossága volt. A harmincas—negyvenes, de még inkább az 1848/49-es évekhez képest a „munkáskérdés" és a szocializmus-kommunizmus 1 Hobsbawm, E.: A töke kora. Bp. Kossuth, 1978. 8.
