Századok – 1985
Krónika - Pamlényi Ervin halálára (Glatz Ferenc) III/599
602 GLATZ FERENC II. Az 1956 utáni magyar szellemi élet története, tudjuk jól, még szinte teljesen feltáratlan a szaktudomány szintjén. A jelenkor-kutatás nagy kérdése lesz, ha teljes szélességében kifejlődik Magyarországon, annak eldöntése: mennyiben, milyen arányban volt a most kezdődő korszak kettős jellegű. A társadalmi-politikai élet mely szektorában — gazdaságban, államigazgatásban, ideológiában — milyen arányban éltek együtt a régi politizálás maradványai és az új szellemiségű politika törekvései. A történettudomány, 1949-től adminisztratív, kultúrpolitikai eszközökkel is „támogatva", az első számú ideológiai szaktudománnyá lépett elő. 1957 után az irodalom, majd a film sokat átvett ebből a funkcióból. Talán azért is, mert a politikai élet felső szféráit kevéssé érintő témákban, az emberi-társadalmi megrázkódtatások szintjén közelített a maga eszközeivel a jelenkor történéseihez. Mégis: mivel az ideológiai-szellemi élet továbbra is centralizált irányítás alatt maradt — igaz, másképp és más mértékben, mint 1956 előtt —, a történettudomány, a legitimitás tudománya, meg is tudta őrizni ezt a korábbi szerepét. Pamlényi Ervin a maga szerény természetével, visszahúzódó alkatával mindettől távolinak látszott. Pedig valójában nem volt az: az a hely és azok a funkciók, amelyeket elfoglalt a magyar történetírásban 1957 után, megfeleltek a kettős jellegű politizálás igényének az ideologikus tudomány, a történettudomány területén. Neve a Századok 1955. évi 6. számának impresszumán jelenik meg először: Főszerkesztő Andics Erzsébet, felelős szerkesztő Hanák Péter, szerkesztőségi titkár Pamlényi Ervin. Az 1956 utáni változások a központi folyóiratban is mutatkoznak. Az 1956. 3. szám 1956 őszén jelent meg (még korábbi impresszummal), benne a Petőfi Kör történészvitájának ismertetése (garmond szedéssel) és Nemes Dezső „A tömegek történelmi szerepe és a személyi kultusz kérdései" c„ a Pártoktatók Házában májusban tartott előadásának szövege. (Ugyanabban a rovatban petit szedéssel, s nonpareille jegyzettel az áll: az előadás „publikálása elősegítheti a tárgyalt kérdések további vitáját, amihez a Századok szerkesztősége szívesen teret biztosít. — Szerk." Hozzátehetjük: Pamlényi szerkesztési módszerének egyik jellegzetes eszköze volt: tipográfiával, apróbetüs „mellékhelyek"-re bujtatni, de valahol mégis leírni a „mondanivalót".)—Ezután majd egy évig nem jelenik meg a Századok. A közbeni egy év történései elsodorták mind az ilyen típusú szerkesztőségi jegyzeteket, mind a régi szerkesztőségi vezetést. A régi szerkesztőségből egyedül a szerkesztőségi titkár, Pamlényi Ervin maradt a helyén. Az 1956. évi 4—6. szám, amelyik 1957 őszén látott napvilágot, „Olvasóinkhoz" címzett közleményében tudtára adta olvasóinak, hogy az eddigi főszerkesztő 1956. október 15-én lemondott tisztségéről és a Szerkesztő Bizottság Molnár Eriket kérte fel a szerkesztő bizottság vezetésére. És Molnár Erik, mint róla ismert volt, nem óhajtott a részkérdésekben elmerülni. Elsősorban saját tudományos gondolatai foglalkoztatták. És tudósként sem a részletek, hanem a társadalmi-politikai nagy változások érdekelték. Ekkortól, 1957-től, egészen 1975 végéig a Századokat Pamlényi Ervin szerkesztette. Először még „szerkesztőségi
