Századok – 1985
Folyóiratszemle - Hacsaturján N. A.: A város a feudális információ rendszerében II/584
FOLYÓIRATSZEMLE N. A. HACSATURJAN: A VÁROS A FEUDÁLIS FORMÁCIÓ RENDSZERÉBEN A városok kialakulása és fejlődése jelentős fordulatot hozott a feudalizmus történetében. A naturális gazdálkodás uralmát megtörte az árutermelés fejlődése, s a társadalom szerkezetében is számottevő módosulások mentek végbe. A formáció szellemi életében is korszakváltást jelentett a városok térhódítása. Jelentőségének megfelelően gazdag irodalommal rendelkezik a téma, de távolról sincs kimerítve még Nyugat-Európa középkori városaira vonatkozóan sem. A bőséges szakirodalom — amelyet elöljáróban röviden áttekint a szerző — természetesen vitás kérdésekben is bővelkedik. A szovjet szerzők körében is különböző megközelítések, álláspontok terjedtek el, ami a több évtizedes fejlődés eredményeként érthető is. Az 1920—1930-as években a feudális kor városi társadalmi, politikai küzdelmei álltak a kutatók érdeklődésének és középpontjában. A szerzők többsége eltúlozta ezek kapitalisztikus jellegét. Az 1950-es évek derekától a tematika gazdagodása, az élénk vitaszellem vált jellemzővé. Vizsgálták a tőkés viszonyok kialakulásának kérdését, elemezték a nyugat-európai korakapitalista jelenségeket. Komoly eredménynek tekinthető az egyszerű és a tőkés árutermelési viszonyok konkrét történeti elhatárolása. Ez alapozta meg a cikk címében foglalt probléma felvetését. 1968-ban Leningrádban konferencia összegezte a vonatkozó kutatási eredményeket. Két fő tendencia különült el. Az egyik a feudalizmus integráns részeként értékelte a középkori várost. Szerzőnk ezt a felfogást argumentálja. A másik idegen, autonóm elemként állította be a városokat. Az 1970-es évtizedben a városi polgárság társadalmi természetéről jelentek meg igényes, polemikus írások. Ezekben nem a városlakók rétegződése állt a vizsgálat fókuszában, hanem a városi polgárság mint egész, sajátos társadalmi elem. A középkori várost a feudális formáció részeként értelmező szerzők pl. azokkal az. eredményekkel is érveltek, amelyeket az 1960-as években a középkor városai és falvai kapcsolatának, viszonyának kutatásában elértek a szakemberek. A kereskedelemre vonatkozó vizsgálatok szintén szolgáltattak érveket a felfogás képviselői számára. Hacsaturjan a termelés jellegének elemzését, a tulajdonviszonyok társadalmi természetének meghatározását tekinti alapvető feladatnak. Azt is megjegyzi, hogy a kérdés a virágzó feudalizmus szakaszában vizsgálható érdemben, amikor a városok számottevő tényezővé váltak. Szükségesnek tartja a marxizmus klasszikusainak megállapításait felhasználni, egybevetve a szaktudomány újabb eredményeivel. Egyetért azzal az ismert tétellel, miszerint a feudalizmusban a legfontosabb termelőeszköz a föld, s ennek tulajdonviszonyai meghatározóak. De nem merítik ki a feudalizmus egészét. Mint ahogy a gazdasági és gazdaságon kívüli kényszer problémája is új megvilágításba került. Rámutat a munkaeszközök tulajdonformáira, a termelő tevékenység kistermelés jellegére. Azaz, a munkaeszközök a falvakban, a földmüvelésben is a közvetlen termelő tulajdonát képezték, mint a városokban. Fontosnak tekinti a kistermelés, a kisárutermelés általános érvényűségét. Úgy ítéli meg, a feudális földtulajdon realizálása is a paraszti kistermelés révén történt, mint ahogy a városok szolgáltatásait is a kisárutermelők munkája biztosította. A város—falu kapcsolat értékelésénél felidézi azt a beállítást, miszerint a középkorban politikailag a falu uralta a várost, gazdaságilag viszont fordított előjelű volt a kapcsolat. Ezzel a megközelítéssel szemben egymásra utaltságukat, a középkori városnak a faluhoz kötődő funkcióit hangsúlyozza. A mezőgazdasági termelés folyományaként, a munkamegosztás következtében alakultak ki bizonyos iparok. A kialakuló városok átmenetet képeztek a falu és város között. A megállapítást a 14. századi nyugat-európai városok adataival támasztja alá. 25 százalékuknak volt 2 ezernél több lakosa. De
