Századok – 1985
Folyóiratszemle - Lavericsev V. Ja.: Az államkapitalizmus az 1861 utáni Oroszországban II/585
FOLYÓIRATSZEMLE 585 még ezek életében is jelentős szerepet játszottak ekkor a mezőgazdasági, vagy ahhoz kapcsolódó tevékenységek (kertészet, szőlészet, állattartás, sófőzés, szénégetés, vágóhidak stb.). Egyidejűleg a falvakban jelentős háziipari tevékenység folyt. Munka- és háztartási eszközöket, ruházkodási cikkeket készítettek. A szétszórt manufaktúrák csíráit képezték. A középkori város feudalizmusba integráltságát igazolja — szerzőnk szerint — a földesúri fennhatóság is, amellyel szemben kibontakozott a városok ellenállása. Ezt a mozgalmat azonban nem lehet egy másik, egy új formáció megnyilvánulásaként értékelni. Sőt. Hacsaturján rámutat, hogy a nyugat-európai feudalizmus egyik eredője a kettős természetű germán tulajdonforma. A feudális tulajdonviszonyok, a földesúri függés uralkodóvá válása ennek közösségi vonásait szorította háttérbe. A városok kommunista mozgalma antifeudális volt ugyan, de tulajdonképpen a rendi-korporációs jellegű céhrendszer fejlődésének nyitott utat. Ezúttal is a nem kapitalista jelleget hangsúlyozza a szerző, újabb adalékkal támasztva alá felfogását, miszerint a középkori város kialakulási folyamata, a termelés jellege és a munkaeszközök tulajdonviszonyai alapján a feudális formáció részét képezte, nem tekinthető még kapitalista elemnek. (Voproszi iszlorii, 1983. 1. szám 69—84. I.) M. V. JA. LAVER1CSEV: AZ ÁLLAMKAPITALIZMUS AZ 1861 UTÁNI OROSZORSZÁGBAN Polémikus jellegű írást publikált az oroszországi kapitalizálódás ismert kutatója. Vitatja azt, a főként I. F. Gingyin nevével fémjelezhető korábbi felfogást, miszerint a cári abszolutizmus gazdaságpolitikája meghatározó szerepet játszott a tőkés árutermelési viszonyok oroszországi térhódításában. Az elmúlt másfél évtized kutatási eredményeire építi álláspontját. Elöljáróban szűkségesnek tartja az államkapitalizmus és az állami gazdaságpolitika megkülönböztetését. Az állami gazdaságpolitika ellentmondásos társadalmi természete az oroszországi államkapitalizmust sajátossá tette. Nem kizárólag és korlátlanul képezte a kapitalizálódás elemét és eszközét, mert a feudális jellegű államhatalom és a nemesi földbirtokos osztály érdekeit is szem előtt tartotta, amelyek nem teljesen estek egybe a tőkés árutermelés fejlődési tendenciáival. Elsőként az állami tulajdont képező termelési alapokat veszi számba a szerző. Az ezekből származó bevételek összege a 19. sz. utolsó harmadában nőtt, de működésük, illetve a bevételek felhasználása nem kizárólag a tőkés viszonyokat erősítette. A cárizmus katona-stratégiai igényeit, a hivatalnoki, a nemesi földesúri réteg támogatását szolgálta. Természetesen tért hóditott a kapitalisztikus gazdálkodási forma is. Az állami földek bérbeadásából az 1870-es években 7 millió, két évtized múltán 16 millió rubel bevétel származott. Az erdőgazdaságok jövedelme négyszeresére nőtt, s elérte a 60 millió rubelt. Az uráli, szibériai kohászat és fémipar tiszta haszna megháromszorozódott, 3 millióról 10 millió rubelre nőtt. Hasonló mértékben emelkedtek a postai forgalom bevételei, s 1900-ra elérték a 25 millió rubelt. Az 1897-ben bevezetett szeszmonopólium már az első évben 52 millió többletet jelentett a kincstárnak. Az aktívumokkal szemben az állami vasutak az 1890-es évek második felében 35—40 milliós veszteséggel működtek. A hadiüzemekben csak lassan hódított tért a tőkés gazdálkodás. Az illetékes minisztérium hivatalnokai nehezen látták be a bérmunka alkalmazásának szükségességét. Az üzemek (Tula, Szesztroreck, Izsevszk) bérbeadása nem váltotta be a reményeket. A bérlök gyors nyereségre törekedtek, a technikai korszerűsítést elhanyagolták. Kincstári forrásból, a magánvállalkozók dotálásával igyekezett az állami gazdaságpolitika korszerűsíteni az orosz hadiipart. A törekvés buktatóit illusztrálja a szerző a Putyilovmüvek példájával. Az 1870-es évek elején a kincstári és a magánrészvényesekkel szemben is deficites lett az üzem. Moszkvai banktársaság kísérelte meg a szanálást, eredménytelenül. Egy francia szindikátus is csak 14«
