Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
50 BF.LLÉR BÉLA lag, hogy nem fenyegeti-e Burgenlandot az ûn. Rothermere-akció, habár ez csak a magyarlakta területek visszacsatolásáért emel szót, és így a német lakosságú Burgenlandra nem vonatkozik. Aziránt is érdeklődtek a képviselők, hogy mit kíván tenni a tartományi kormány a lord helyes tájékoztatása érdekében. Rauhofer tartományi főnök válaszában kijelentette, hogy burgenlandi kérdés tulajdonképpen nincs: Burgenland osztrák és az is marad mindörökké. Seipel nyilatkozatát megismételve kijelentette, hogy az osztrák—magyar határ véglegességét maga a magyar kormány is elismerte, és közölte is ezt Ausztriával meg a többi hatalommal. Ha pedig Rothermere lord mégis a helyszínen kívánná tanulmányozni a helyzetet, a tartományi kormány készséggel a segítségére lesz. „Meg fogjuk a lordnak mutatni, mint élvezi tartományunk a legtökéletesebb demokrácia elveinek megfelelően az önkormányzatot."20 A tartományi gyűlés és a tartományfőnök egyaránt visszafogottan, nagy önfegyelemmel foglalkozott a szerintük nem is létező burgenlandi kérdéssel. Igaz, hogy a birodalmi német Germania tudósítása szerint a szociáldemokrata tartományfőnök-helyettes, Leser kijelentette, hogy Ausztria nem fél a határkérdés felvetésétől, mert ebben az esetben még 300000 határon túli németnek is Ausztriához kellene kerülnie, de ez csupán a magyar revíziós kihívásra adott válasz volt. Egyébként a tartományfőnök is arra tette a hangsúlyt, hogy az Ausztriához került 285 000 főnyi lakosságból csupán 4000 a magyar (alighanem sajtóhiba a 14000 helyett), vagyis Burgenland esetében a szó klasszikus értelmében érvényesült az önrendelkezési elv.21 Nem szította az osztrák—magyar vitát a birodalmi német sajtó sem. W. Kohte a Neue Preussische Zeitungban megjelent terjedelmes cikkében eléggé tendenciózus képet fest ugyan az osztrák uralom alá került Burgenland gazdasági fellendüléséről és a magyar uralom alatt maradt Sopron megállíthatatlan hanyatlásáról, és cáfolni igyekszik a burgenlandi magyar propaganda rémhíreit, egyebek közt azt, hogy Anschluss esetén Németország visszaadná Burgenlandot Magyarországnak, de a cikkíró a végén mégis arra a következtetésre jut, hogy a német és a magyar nép egymásra van utalva, és ezt az egymásrautaltságot a soproni kérdésnek sem szabad megzavarnia. A magyar—német barátság erősítéséhez Magyarország a lap szerint elsősorban értelmes kisebbségi politikájával járulhat hozzá. íme a magyarországi német kisebbségpolitika, mint a magyar—német barátság egyik igen lényeges tényezője!2 2 A magyar sajtó nem követte az osztrák, német példát. A legélesebb hangot ezúttal is a Magyarság ütötte meg. G. J. dr. nevű cikkírója elsősorban történeti jogon, de a kereskedelmi, közlekedési érdekekre, az elmaradt jólétre, a magas adókra és a vallásos érzületre is hivatkozva visszapörli a tartományt. Szerinte az osztrák még a haza fogalmát sem ismeri, csak a Heimatét; egyébként kozmopolita. A burgenlandi még mindig Magyarországot tekinti hazájának. Mindezek alapján a lap semmisnek 20 Burgenland és a Rothermere-akció. Újság 1927. nov. 30. 21 Das umstrittene Burgenland. Germania 1927. dec. 22. 22 W. Kohte: Aus dem Burgenlande. Neue Preussische Zeitung 1927. dec. 18.
