Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK - MAGYAR VISZONY 1927-1929 49 kormány bizonyítani igyekezett a külföld előtt, hogy az elcsatolt területek magyar és nem magyar lakossága mindjárt visszatérne az anyaországhoz, ha önrendelkezési jogukat gyakorolhatnák a revízió keretében végrehajtandó népszavazással. Burgenland egén 1927 végén kezdtek gyülekezni kelet felől a viharfelhők. Az osztrák nemzeti tanács (képviselőház) ülésén Hampl nagynémet képviselő a külpolitikai helyzetről szólva kitért a dél-tiroli eseményekre és a magyar revíziós törekvésekre is. Miután figyelmeztette Mussolinit és a német kisebbségek minden üldözőjét 80 millió német szolidaritására, a magyar revíziós törekvésekről előzékenyen kijelentette, hogy ezeket meg lehet érteni. Nem lehet azonban egy időben az önrendelkezési jogot követelni és ugyanakkor Burgenland visszaadásáról beszélni. Ez a kettő kizárja egymást. Magyarországnak csak egyetlen igaz, a jövőben ismét befolyásos barátja lehet: a német nemzet. „A német nép előtt azonban Burgenland noli me tangere." (Ne érints engem!) Ha a magyarok ezt megértik, nincs többé semmi ütközőpont a két nép között. A nagynémet képviselő befejezésül az Anschlussmozgalom fellendüléséről és az osztrákoknak a nagy anyaország utáni leküzdhetetlen vágyáról beszélt.17 Míg Hamplnak Burgenlandra vonatkozó kijelentése nem keltett vitát, Seipel kancelláré igen. Seipel november 25-én a nemzeti tanács költségvetési bizottsága előtt válaszolt a szociáldemokrata Renner volt kancellárnak arra a kérdésére, hogy nem fenyegeti-e veszély Burgenlandot Magyarország részéről. A kancellár kijelentette, hogy az előző évben, vagyis 1926-ban formális biztosítékot kapott a magyar kormánytól arra vonatkozólag, hogy az osztrák—magyar határkérdést véglegesen elintézettnek tekinti.18 Seipel tagadhatatlanul érdekes kijelentését a magyar politikai körök hallgatással mellőzték. Az ellenzéki sajtó azonban éber volt, és csakhamar felfedezte a kancellár nyilatkozatának a Bethlen-kormány ellen fordítható élét. November 27-én a Magyarság nagy és szenvedélyes hangú cikkben vonja felelősségre a kormányt, és egyenesen nekiszegezi a kérdést: miért nem tiltakozik Seipel kijelentése ellen? Pedig azt még erről a „Trianonnal szemben olyan gerinctelenül viselkedő kormányról" sem tételezi fel a lap, hogy belenyugodjék a világtörténelemnek ebbe a leggyalázatosabb hullarablásába, mármint Burgenland elszakításába. A cikk szerint a kormány mulasztását még súlyosabbá teszi az a tény, hogy az utóbbi időben német nacionalista körök is egyre inkább szót emelnek Burgenland visszaadása mellett. A lap a kormány erélyes és határozott cáfolatát követeli, különben számolhat a magyar társadalom elsöprő erejű megmozdulásával.1 9 Időközben a Burgenland-vita a nemzeti tanácsból átgyűrűzött a burgenlandi tartománygyűlésbe. Az itteni november 29-i ülésen kérdést tettek föl arra vonatkozó-17 Egy osztrák képviselő a német nemzet nevében kijelentette, hogy Nyugatmagyarország visszaadásáról beszélni sem lehet. Magyarság 1927. nov. 5. 18 Ungarn und das Burgenland. Frankfurter Zeitung 1927. dec. 18. 19 Lemondott-e a kormány az elrabolt Nyugatmagyarországról? Magyarság 1927. nov. 27. 4 Századok 85/1
