Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
46 BELLF.R BÉLA fogunk mi még érteni a szomszéddal, ha a vörös uralomnak vége lesz. Előbb máshová kell illesztenünk a feszítő vasat. Hogy hová, megmutatta nekünk Rothermere."1 4 A magyar revíziós törekvések természetesen nem az angol lord akciójával kezdődtek (mint ahogy nem is értek vele véget). 1920. június 4-e, a trianoni békeszerződés aláírása óta minden magyar kormánynak hivatalos külpolitikai irányvonala volt a revízió, amelyet a jobboldali, nacionalista közvélemény is messzemenően támogatott. A revízió korábban hol emelkedő, hol süllyedő vonala 1927/28-ban meredeken felszökött. Elsősorban azért, mert közeledett az utódállamok megalakulásának tízesztendős évfordulója. Ebből az alkalomból a háborúvesztes vagy háborús céljaikat el nem ért államok mindent elkövettek a békeszerződések életképtelenségének bizonyítására, miközben ellenfeleik, a győztes államok természetesen a békeszerződések virágzó életerejének kimutatására törekedtek. Másik oka a revízió konjunktúrájának az volt, hogy a magyar revíziós törekvések most kaptak először külföldi támogatást vagy legalábbis rokonszenvet. Az 1927. április 5-én megkötött olasz—magyar barátsági és döntőbírósági egyezményt a magyar közvélemény úgy értékelte, hogy vele egy nagyhatalom első ízben áll ki a magyar ügy igazsága mellett. A merészebb fantáziájúak már Németország támogatását is biztosra vették. Sőt — amiben 1920, a szovjetellenes intervenciós francia—magyar tárgyalások kudarca óta senki sem hitt — bizonyos halvány reménysugár csillant fel arra vonatkozólag, hogy a Magyarországgal szemben mind ez ideig elzárkózó nyugati hatalmak, Anglia és Franciaország magatartásában is bizonyos változás fog bekövetkezni. Ezt a reményt elsősorban az ún. Rothermere-akció táplálta. Rothermere lord, a világ egyik legnagyobb napilapjának, a Daily Mailnek a tulajdonosa 1927 elején Magyarországon járt. Lapjának június 21-i számában világszerte feltűnést keltő cikket írt „Magyarország helye a nap alatt — Közép-Európa megmentése" címmel. A cikk élesen támadja a világháború utáni békeszerződéseket, amelyek igazi béke helyett új Elzász-Lotharingiákat teremtettek Közép-Európában, köztük is a legsúlyosabbat Magyarországon. Magyarország számára nem az sérelmes — érvel a lord —, hogy a nemzetiségek különváltak tőle, hanem az, hogy velük együtt elvesztett 3,5 millió, faja és nyelve szerint magyar lakost is. Súlyosan érintették Magyarországot a békeszerződés területi és gazdasági rendelkezései is, amelyek e mezőgazdasági országot megfosztották a legfontosabb nyersanyagoktól. A trianoni békeszerződés olyan világégéssel fenyeget — véli a sajtómágnás —, amelyet egyik fél sem akar. Elkerülhetetlen tehát a békeszerződések békés revíziója. Rothermere szerint meg kell kérdezni az illető területek tarkán kevert népességét egy az USA vagy valamely más érdektelen hatalom felügyeletével rendezett népszavazáson arról, hogy melyik államhoz kívánnak tartozni. Az angol és az amerikai bankok ennek érdekében fejtsenek ki nyomást az érdekelt kormányokra. „Ha a sérelmes határok józan kiigazítását e hatás (a bankok nyomása B. B.) nyomán alapossággal és higgadtan 14 A. R. Paazig: Unser Nachbar. Giinser Zeitung 1927. aug. 28, 1.
