Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK - MAGYAR VISZONY 1927-1929 45 proletariátust. Ennek érdekében karolta fel mind az olasz, mind a magyar kormány a szélsőjobboldali Heimwehr mozgalmat12 olyannyira, hogy ez 1928 őszére, a köztársaság megalakulásának tízesztendős évfordulójára a „Marcia su Roma" mintájára „Marsch auf Wien"-re készülődött. A puccs végrehajtására a tiroli Heimwehr vezetője, Richárd Steidle keresztényszocialista képviselő, 1928 első felében egyben az osztrák Bundesrat (Szövetségi Tanács, a parlament egyik kamarája) elnöke vállalkozott, akinek politikai vezető szerepét ebben az időben a többi tartomány Heimwehi-vezérei is elismerték. A revízió konjunktúrája Az Osztrák Köztársaságnak 1927—1928-ban nemcsak a Heimwehr kihívásával, hanem a magyar revíziós törekvések aktivizálódásával is szembe kellett nézni. A magyar kormány soha nem mondott le a történelmi Magyarország egyetlen darabkájáról, így Burgenlandról sem. Mindamellett a burgenlandi kérdés más volt, mint a felvidéki, erdélyi vagy délvidéki. A hivatalos politika és a tőle irányított közvélemény ennek a kérdésnek nem a politikai vonatkozásait állította előtérbe hiszen a túlnyomóan németlakta terület hovatartozóságát nem is lehetett vitatni —, hanem erkölcsi oldalát. Bár a Burgenland elcsatolásával bennünket területileg és gazdaságilag ért veszteség nem oly jelentős — fejtegeti a magyar álláspontot az 1927-ben kiadott Magyar katekizmus —, erkölcsileg mégis a legsúlyosabb megítélés alá esik. Ezt a tartományt ugyanis egy olyan ország, Ausztria kapta meg tőlünk, amellyel együtt harcoltunk, és amelynek minden magyar érdektől távol álló határaiért a magyar katonák százezrei ontották vérüket a világháborúban.13 Ezek szerint a burgenlandi magyar revíziós törekvéseknek a keserű csalódottság, a méltatlan megbántottság érzése adta meg az alaptónusát, amely élességében vagy szenvedélyességében természetesen meg sem közelítette a többi szomszéd ország ellen irányuló revíziós propagandát. Találóan fejezte ki ezt az alapvető különbséget egy nyugat-magyarországi lap, a kőszegi Günser Zeitung: „Ha én — írja a cikkíró — »a mi szomszédunk« elnevezés alatt az osztrák szövetségi államot értem, úgy meg akarom mondani, hogy az ember akárhányszor összevesz szomszédjával, mindig újra ki tud vele békülni. A többi három velünk határos állam mindig a mi ellenségeink maradnak, legalábbis addig, amíg csak egy talpalatnyi magyar földet is megszállva tartanak. Burgenlandról szót fasizmus-vita megújított formájában is nagyon kérdéses, mert tetszés szerint manipulálható, következésképp a politikai mozgalmak és rendszerek konkrét elemzésénél annyira terméketlen, hogy értékét éppúgy, mint tudományos megalapozottságát és lényegét komolyan kétségbe kell vonni." (Karl Dietrich Bracher: Kritische Bemerkungen zum Begriff des Faschismus. — Beiträge zur neueren Geschichte Österreichs. Hrsg. von Heinrich Fichtenau und Erich Zöllner. Wien—Köln—Graz, 1974. 504.) 12 Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919/1945. 2. kiadás. Budapest. 1975. 125. 13 Magyar katekizmus, amit mindenkinek tudni kell az elszakított magyar területekről. Budapest, 1927. 22.
