Századok – 1985

Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467

484 ORBÁN SÁNDOR Ugyanakkor ez az újfajta lendület és a helyreállításhoz kapcsolódó megannyi újabb és újabb foglalatosság a figyelmet, a nagy többség energiáinak javát a teremtő béke és munka irányába terelte. És az ennek nyomán átalakuló ország, városok és falvak, sőt az emberek külsője; a különböző intézmények és szolgáltatások ismételt működése ; a veszélytelen mozgás és a közlekedés tágabb tere — a megújulás mellett is — bizonyos folytonosság-érzetet és tudatot sugároztak. Az ismét összeverődött vagy éppen újjáalakult családok számára jutó szerény otthon, asztal, ruházat és szinte valamennyi hétköznapi gond megoldása majdnem úgy kapcsolódott a helyreállítás lendületéhez és sikereihez, mint a főváros újjáépült híd-párja; az első jegy nélküli „szabad" kenyér piaci megjelenése vagy a 250. villanyosított faluban kigyulladó fény. Az okozatiságnak ez a tömegek számára szüntelen érzékelhető, egyszersmind a politikára is kivetülő racionalitása még a társadalmi konfrontációk mellett is, óriási kötő- és teremtő-, sőt termelőereje volt amaz időszaknak, még akkor is, ha egyúttal tompítólag hatott a soha nem mellőzhető veszélyérzetre. Azonban, hogy mennyire nem kimeríthetetlenül, azt éppen a 3 éves terv befejeztét követő első 5 éves terv sorsa is jelezte. Nem mintha a szocialista építés első 5 éves tervének előkészületeiről nyilvánosságra hozott dokumentumokban nem fogalmazódtak volna meg olyan nemzeti célok, amelyek méltán lelkesedést válthattak ki az ország legkülönbözőbb társadalmi csoportokhoz tartozó lakosságából. Hiszen a terv nem kevesebbre vállalkozott, mint a gazdasági, társadalmi elmaradottság felszámolása és az ipar kiemelt fejlesztésével a népgazdaság szerkezetének ipari-agrár jellegű átalakítása úgy, hogy egyidejűleg a korábbi munkanélküliség és nyomor is megszűnjék, és jelentősen emelkedjék az ország lakosságának életszínvonala, valamint kulturális ellátottsága. Ha időtartamukat tekintve különböztek is, de céljaik szerint hasonló tervek indultak a megvalósulás útján már 1949-ben Albániában, Bulgáriában és Romániában, 1950-ben pedig Lengyelországban. Bár a régió szocialista országaiban a tervgazdálkodás általánossá válása akkor még nem járt együtt az alapvetően szomszédi gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzését és az egyes szocialista gazdaságok fejlesztésének összehangolását célul tűző, újonnan alakult KGST-ben rejlő adottságok kimerítésével, a szervezet hatásával mégis számolni lehetett. Jelentősnek tekinthető azonban az az ösztönzés, amelyet a 3 éves terv alapjában véve sikeres (és idő előtti) befejezése nyújtott, felerősödve immár olyan kedvezőbb lehetőségekkel, amelyek az állami szektor időközbeni kiterjesztéséhez kapcsolódtak. Szinte kínálkoztak a feltételek, és a modell is, hogy a szocialista államhatalom, mint az alapvető termelőeszközök birtokosa, a szovjet 5 éves tervek mintájára most már a gazdaság egészének működését megtervezze és irányítsa. E feltételekhez képest azonban már az 5 éves terv előkészítése során is sokat markoltak. Míg az 1948 folyamán elkészült első tervváltozat még 28 milliárdos, az 1949 februárjában, illetve áprilisában az M DP programnyilatkozatában foglalt célkitűzések revideálása során elfogadott változat már 35 milliárdos beruházással számolt. Ezzel egyszersmind meg is változott a felhalmozás és a lakosság fogyasztásá-