Századok – 1985
Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467
478 ORBÁN SÁNDOR terv megindítása volt. Egyidejűleg megtörtént a régi, jórészt még a trianoni békeszerződés alapján megszabott megyék területi összevonása (25 helyett 19), egyszersmind apparátusuk átalakítása. Előbbiek alapvető jelentősége abban áll, hogy velük tartós érvénnyel rögzítést nyertek az átalakult hatalom jellege, funkciói, valamint formája és szervei. Az Országgyűlés által 1949. augusztus 18-án elfogadott Alkotmány mintegy kiinduló követelményként szögezi le „a szocializmus alapjainak lerakását", illetve „országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat". Ugyanakkor nemcsak általában mondja ki, hogy a Magyar Népköztársaság „a munkások és dolgozó parasztok állama" és éppen ezért abban „minden hatalom a dolgozó népé", hanem konkrétan is jogi formába önti a munkásosztály és a párt vezető szerepét, amidőn világosan leszögezi, hogy „a nép demokratikus egységére támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály az állami és a társadalmi tevékenység vezető ereje". Természetesen az Alkotmány sem maradt mentes amaz időszak szellemétől és a mechanikus másolástól. Nem elsősorban azért, mert éppen úgy tartalmaz múló érvényű pontokat, mint ígéretes, de alig beváltható ideákat. Mindenekelőtt amiatt is, hogy amikor meghatározza az államhatalom, az igazgatás, a bíróságok és ügyészségek működési elveit és szervezeti felépítését, a demokratikus centralizmus követelményein belül a centralizmus biztosítékai hangsúlyozottabbá válnak, mint a demokratizmuséi. Mindezen túl ezek közül egyes intézmények (pl. Legfelsőbb Ügyészség) egyelőre meg sem alakultak. Egyebek mellett külön sajátossága még az Alkotmánynak az is, hogy míg a dolgozók alapvető jogai és kötelességei törvénybe iktatása kérdésében teljesen a szocialista elvek alapján áll, addig a különböző egyéb elemi szabadságjogok, a törvényesség garantálásában láthatóan megreked a polgári demokrácia egyébként történetileg valóban hiányzó, és a még 1945. évi deklarálás után is csak erős csorbulásokkal érvényesülő követelményeinek puszta felsorolásánál. Az államszervezet Alkotmányban meghatározott elveinek és felépítésének a különböző területekre (a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közelítése, az államfői jogok gyakorlásának kollektív testületre: a Népköztársaság Elnöki Tanácsára történő átruházása stb.) való érvényesítésében a legjelentősebb volt a tanácsok létrehozásának programja. Elvben ez az egyidejűleg felszámolandó régi önkormányzatoknak az államigazgatás olyan helyi (megyei, járási, városi, községi) szerveivel való felváltását jelentette, amelynek a végrehajtó apparátus teljesen alá van rendelve. Ugyanakkor a közvetlen és közvetett választással létrehozott tanácsok funkciója volt az is, hogy az állami feladatok ellátásával egyidejűleg mint tömegszervezetek mozgósítsák, bekapcsolják a lakosságot az állami tevékenységbe és annak ellenőrzésébe. Mind e helyes célkitűzéseket 1950 májusában részletesen is rögzítette az országgyűlésen elfogadott tanácstörvény (1950: I. tc.). Ezt követően — mintegy szoktatásul — nagyobbrészt MDP-tagokból létre is hozták az ideiglenes tanácsokat. Megválasztásuk azonban csak 1950 októberében zajlott le, amikor is több mint 200 ezer — immár többségükben pártonkívüli — munkás, paraszt, értelmiségi és egyéb dolgozó lett tanácstaggá, illetve póttaggá.
