Századok – 1985
Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467
A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE 1948—1953 KÖZÖTT 469 Változások a nemzetközi viszonyokban A szocializmus építésének az M DP programjában meghatározott menetére befolyást gyakorló nemzetközi erőviszonyokban már korábban elkezdődött és erre az időszakra meglehetősen határozott alakot öltő változások legfontosabbika az antifasiszta hatalmak koalíciójának teljes felbomlása. Egyfelől a hidegháború szellemének élesztése, másfelől a régió országainak immár egyértelműen szocialista irányú fejlődése tartós polarizációhoz: két tábor kialakulásához vezetett. A két tábor — az elkülönült kapitalista és szocialista világrendszer — közötti konfrontációnak azok a gócai, amelyek a munkás- és a felszabadító mozgalmaknak a világ különböző pontjain tapasztalható új fejleményeivel, vagy a háború folyományaként megoldatlan nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban jelentkeztek, egyre inkább elmérgesedtek. A szocialista erők térhódítására válaszolva, a tőkés világrendszer vezető hatalmai nemcsak Európa egyes országaiban (Olasz-, Francia- és Görögország mellett a nyugati hatalmaktól megszállt német területen is) akadályozták vagy éppen üldözték a munkáspártokat és támadták — pl. a Marshall-tervhez való viszony alapján — a baloldali szakszervezeteket. Hasonló lépéseket tettek az Egyesült Államokban, valamint az amerikai, sőt az ázsiai kontinens különböző országaiban is (Korea, Kína). Természetesen régiónkat és azon belül országunkat közvetlenebbül is a német földön történtek érintették. Itt a nyugati megszállási zónák összevonásával és a szovjet zónától elkülönült egységes igazgatásával nemcsak a demilitarizálást, és vele összefüggésben a Ruhr- és a Rajna-vidék nemzetközi ellenőrzésére képes Szövetségi Ellenőrző Bizottság tevékenységét tették lehetetlenné, de a külön nyugati márka 1948. júniusi bevezetésével, majd Nyugat-Berlinre való kiterjesztésével gazdaságilag is a kettéválást segítették elő. Amikor pedig ennek az egyoldalú pénzreformnak kedvezőtlen gazdasági hatásait elkerülendő, a szovjet katonai hatóságok gátat emeltek a nyugati és a keleti övezet közötti forgalom elé, a nyugati hatalmak repülőgépekkel, „légi hídon" át látták el Nyugat-Berlint. Jóllehet, e blokádpolitika egy éven belül megszűnt, azonban az így felfokozott feszültség tovább tartott. S ez alkalom volt arra, hogy a német államiság először (1949. szeptember 20.) a nyugati zónákból kialakított Német Szövetségi Köztársaság alakjában szülessen újjá. Mintegy válaszul erre csakhamar létrejött a Német Demokratikus Köztársaság, beteljesült Németország kettéosztottsága. A nyugati hatalmak más európai lépései kiterjedtebben is jelezték a két tábor közötti konfrontációt. A már 1947-ben szerződésre lépő Anglia és Franciaország, az Egyesült Államok támogatásával egy 1948. márciusban Brüsszelben kötött megegyezéssel kiterjesztették ezt a szerződést a három Benelux-államra. S valóban, mind az előbbi, mind a kibővített egyezmény összefüggött a német helyzettel, csakhogy nem — mint elhitetni akarták — a Németországból várható agresszió elleni védekezés, hanem sokkal inkább a szocialista országok elleni tömörülés szempontjából. Jól jelzi ezt, hogy 1948. áprilisban nemcsak olyan, a Marshall-terv intencióinak megfelelő érdekcsoportosulás jött létre, mint a 16 európai tőkés ország Gazdasági Együttműködési
