Századok – 1985

Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467

468 ORBÁN SÁNDOR társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátás, valamint az üdülés kiterjesztését tartalmazták, a kulturális területen a vagyonos osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése, az analfabétizmus felszámolása és az iskolázás lehetőségeinek minden szempontból való kibővítése, szellemének demokratizálása, illetve a demokratikus nevelés egységének biztosítása állott a középpontban. Fontos elvi megállapításokat tartalmazott a programnyilatkozat az országban élő nemzetiségek demokratikus jogainak széles körű biztosítására és fejlesztésére; a hadseregnek a haza védelme és a demokratikus országokkal közösen vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében való erősítésére. Ami pedig az ország külpolitikáját illeti, abban a béke biztosítása, a Szovjetunióval való szövetség, a népi demokratikus országokkal — köztük a szlovákiai magyarság helyzetének rendezése alapján Csehszlovákiával is — kialakítandó együttműködés, és az imperializmus ellen harcoló népekkel való szolidaritás foglalta el a központi helyet. Mindez természetesen bizonyos feltételek mellett nem zárta ki a politikai és gazdasági kapcsolatok alakítását és ápolását más országokkal sem. Az M DP programnyilatkozata tehát ügy alkalmazta a marxi-lenini ideológia szocialista célkitűzéseit, hogy azokat nem vonatkoztatta el, hanem összekapcsolta a sok tekintetben elmaradott hazai adottságok felszámolásának és fejlesztésének történetileg napirenden lévő, néha még csak nem is szocialista jellegű tennivalóival. Ugyanakkor e szocialista célkitűzések alkalmazását, a hazai feltételek és igények mellett nagyban meghatározták az 1948-ra kialakult nemzetközi viszonyok, a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom állapota, és azon belül is a Kominform álláspontja. S ha a hazai adottságok megváltoztatása önmagában is óriási erőkoncentrációt feltételezett az ország népétől, utóbbi ezt még csak fokozta, és célirányosságát tekintve is befolyásolta. Nem szólva most a programnyilatkozatnak oly fogalmazásairól, amelyek az adott kontextusban teljesen szükségtelenül az „utolsó csatlós" megbélyegző kifejezést ismételték el, iméntire utal, hogy nem érzékelte: a jobboldali szociáldemokraták jelentette veszély eltúlzása vagy az osztályharc kiéleződéséről szóló tétel átvétele mennyire nincs összhangban a nyilatkozatnak sem a kommunista párt múltjában tapasztalt szektaszellemet elítélő önkritikus szavaival, sem a szocializmusba való „viszonylag békés átmenet" deklarálásával. Hogy mindez nemcsak az elméletet, de a gyakorlatot is torzította, arra nézve példaként elég talán azt az alapozatlan érvelést idézni, amely a falu kizsákmányoló elemei támadásával, illetve a dolgozó parasztság ez okból történő lesüllyedésével szembeni védekezésül hívja szövetkezetbe az utóbbit. Más jelenség ugyan — de aligha a szektaszellem kompenzálására tűnik fel —, hogy ugyané program egyrészt olyan garanciákat és lépéseket helyez kilátásba (pl. a paraszti magántulajdon, a kisipar és a magánkereskedelem védelmére, valamint a termelés és az életszínvonal fejlesztésére), amelyek vagy már elvben összeférhetetlenek, vagy a gyakorlatban egyhamar nem biztosíthatók a szocializmus építésének akkor elhatározott konkrét útjával, illetve módszereivel.