Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 441 realitás, szakszerűség és pártatlan igazságosság érvényesül a megtervezésben és végrehajtásban. Mi minden erőnkkel rajta leszünk, hogy a nemzetben a sikerhez szükséges munkakedvet fokozzuk"... stb. A DNP nem egyszerűen az egyik ellenzéki párt kívánt lenni, hanem a koalíció nyílt ellenzéke. A népi demokrácia helyett lényegében egy másik alternatívát kínált, illetve tárt az ország választópolgárai elé: „Követeléseink között egyetlenegy sincs, amit ne tudnánk végrehajtani, ha a kormányzó hatalom a mi kezünkben volna. . . Ellenzéki programunk kormányképes program." A párt programja, illetve vezetői azonban mérlegelték azt is, hogy a népi demokrácia vívmányait helytelen lenne egyszerűen csak tagadni, ehelyett inkább a „hibák" kiküszöbölését ígérték a népi demokráciának a keresztény demokráciával való felváltásával. „Ellenzékiek azért vagyunk — állapította meg a párt egyik vezetője —, mert a mai magyar kormányzó politika nem a keresztény állameszme alapján áll, ember, nép, nemzet és állam hivatásáról vallott elvei egyrészt, politikai gyakorlatának bizonyos mozzanatai másrészt, nem felelnek meg a kereszténység e kérdésekről vallott elveinek és felfogásának." Barankovics István pedig ehhez még annyit fűzött hozzá, hogy a „történelmi anyagelvűség világnézetére épült marxizmus programja mellett csak a keresztény világnézeten felépült társadalomtudomány termelt ki olyan, részleteiben is kidolgozott új együttélési tervet, amelynek sem a tudomány, sem a haladás színe előtt nem kell szégyenkeznie"." S mivel az ország lakosságának többsége az evangéliumi tanításokat magában foglaló kereszténységet vallja magáénak, azért van szükség egy olyan keresztény világnézeti pártra, amelynek programja mindenkihez szól. A Demokrata Néppárt programja valóban ilyen volt, lényegében a társadalom minden rétegéhez kívánt szólni, a hívők egész táborát hívta zászlaja alá. A DNP szónokai, ahol megjelentek — a gyűlések látogatottsága tekintetében — velük legfeljebb csak a kommunista párt „versenyezhetett". Némi túlzással szólva ugyanis ott, ahol Barankovicséknak több ezer fő hallgatóságuk volt, a többi párt általában elégedett lehetett azzal, ha rendezvényén néhány száz ember megjelent. A lakosság többsége — főleg vidéken — többnyire csak látta azt, hogy az „Istennel a hazáért és szabadságért!" a „Lendülj, kereszt, magasba — keresztet a hatosba!" (a hatos lista volt a DNP-é I. L.), és más jelszavak hatására az egy ideig várakozó álláspontra helyezkedők nagy tömegei megindultak a Demokrata Néppárt felé. A valóságban azonban itt egy jól szervezett és irányított választási agitációról is szó volt, amit egyfelől a katolikus papok, szerzetesek és apácák, másfelől pedig a katolikus egyesületek tagjai, volt kalotisták és mások végeztek. Gyakorta előfordult, (pl. Zemplén, Vas, Zala megyében), hogy a DNP választási gyűléseit papok tartották meg, s imával vezették be. A győri püspök külön pásztorlevélben hívta fel papjainak és híveinek figyelmét a párt támogatására. A katolikus egyház konkrét támogatását igényelte a Keresztény Női Tábor (KNT) is. Ez megállapítható abból a dokumentumból is, amit a párt vezetői az 52 Hazánk 1947. augusztus 24.
