Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
442 IZSÁK LAJOS országos szervezkedés, illetve választási agitáció megindulása előtt betekintésre és véleményezésre megküldtek Mindszenty József hercegprímásnak.5 3 A párt vezetője, Schlachta Margit volt az egyetlen nemzetgyűlési képviselő, aki már 1946 elején a köztársaság megteremtésekor is a parlament üléstermében nyíltan szembehelyezkedett a köztársasággal és a királyságot, pontosabban a Habsburg-házat éltette. Akkori legitimista tüntetésszámba menő felszólalásával azonban egyedül maradt. Mindszenty azonban továbbra is helyeselte a politikai életben való részvételét, hiszen korábban mindketten védelmére keltek a királyságnak, ellenezték a földreformot, a nagytőke korlátozását, lényegében a népi demokrácia addigi minden fontos vívmányát. A KNT feladatait és céljait Schlachta a következőkben foglalta össze: 1. A községi és megyei önkormányzatokban és a parlamentben a nők számára megfelelő képviselet biztosítása. 2. A tízparancsolatnak és a Szent István-i tradícióknak — keresztény államélet — érvényt szerezni a törvényhozásban és a politikai életben. 3. A párt tagjai és képviselői személyükben a valóban keresztény politikus típusát testesítsék meg. 4. A nőket keresztény, nemzeti és szociális alapon országos, megyei és községpolitikai tevékenységre kell szervezni és képezni. 5. A nő gazdasági és állampolgári elhelyezkedését és érvényesülését a gyermek és család érdekeinek biztosításával a közjavára, igazságos és méltányos alapon lehetővé kell tenni. 6. Szilárd alapokon nyugvó politikai szerveivel a párt és az országgyűlés, az országgyűlés és a párt között organikus kapcsolat létesítése és olyan közmeggyőződés kialakítása, amely képesít az igazán keresztény politika hordozására. Végül együttműködés olyan „erkölcsi alapokon álló pártokkal", amelyek nem egyházellenesek. A KNT is — más pártokhoz hasonlóan — követelte az egyház és állam jó együttműködésének kialakítását, de egyúttal hangsúlyozta azt is, hogy küzd a „fölbonthatatlan házasság" visszaállításáért és a „nő lelkiségének a közéletben való érvényesítéséért". A választási gyűléseken a párt képviselőjelöltjei a hároméves tervvel kapcsolatban elsősorban a „gondokra" hívták fel a figyelmet, az osztályuralommal szemben pedig a krisztusi demokrácia érvényesüléséért, az összes társadalmi osztályok érdekeinek elismeréséért harcoltak. A választási gyűléseken túl természetesen a Keresztény Női Tábor is alkalmazta az agitáció egyéb formáit is, mindenekelőtt az apácák ütján szervezett házi agitációt. Az 1947. július 25-i püspökkari konferencia — Mindszenty javaslatára — olyan hivatalos nyilatkozatot adott ki, hogy „bármiféle pártnak kifejezett támogatásától" tartózkodik.5 4 A katolikus egyház felső vezetése azonban — hasonlóan az 1945-ös választásokhoz — most sem maradt semleges a választási küzdelemben. Hiszen még a fentebbi nyilatkozattal egyidőben rögtön bizalmas körlevél formájában utasította a vidéki katolikus papságot: híveiknek azt a tanácsot adják, hogy „a polgári pártok jelöltjei közül. . . arra adják szavazatukat, akiknek az adott helyen a legtöbb gyökere van. Ilyen pártnak látszanak a Keresztény Női Tábor, Pfeifferék, a Barankovics » EPL. 4080/1947. 54 EPL. 5060/1947.
