Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
438 IZSÁK LAJOS számára megnyerni, a tanulókkal „hüségleveleket" írattak a prímásnak. Országszerte rendeztek missziós napokat, heteket és számos gyűlést. A katolikus egyház vezetői kezdettől fogva arra is törekedtek, hogy a fakultatív vallásoktatás elleni akcióba a többi egyházakat, mindenekelőtt a protestánsokat is bevonják. Az evangélikus egyház vezetői, élükön D. Кару Béla püspökkel, március végén szintén tiltakozásra szólították fel híveiket. A református egyház vezetői közül Ravasz László püspök és köre támogatta a tiltakozó mozgalmat. A katolikus püspöki kar Nagy Ferenc miniszterelnökre is igyekezett nyomást gyakorolni. 1947. április 12-én a püspöki kar minden tagjának aláírásával ellátott levélben követelték, hogy a kormány vegye le napirendről a fakultatív vallásoktatás bevezetésének ügyét.45 Az említett akciókkal nagyjából párhuzamosan a kisgazdapárti képviselők egy része, valamint a pártból kivált „pártonkívüliek" és a nyíltan polgári ellenzéki Magyar Szabadság Párt nemzetgyűlési képviselői a parlamentben egymást túllicitálva tiltakoztak felszólalásaik során a fakultatív vallásoktatás ellen. A tiltakozó mozgalom sikere láttán Mindszenty májusban már egyenesen azt követelte, hogy a Kisgazdapárt hivatalosan is lépjen fel annak érdekében, hogy a fakultatív vallásoktatást véglegesen vegyék le a napirendről. Ezt azonban Nagy Ferenc — a pártok „közhangulatára" hivatkozva — nem merte vállalni. A fakultatív vallásoktatás ügye május végén, június elején, még mielőtt döntés született volna e kérdésben, lekerült a napirendről. Ebben kétségtelenül komoly szerepet játszott a tiltakozó mozgalom, de nem kevesebb jelentősége volt annak a körülménynek is, hogy a koalíción belül csupán a baloldali pártok és néhány kisgazdapolitikus állt ki következetesen megvalósítása, illetve bevezetése mellett. A baloldal lényegében vesztesként került ki az egyházpolitikai küzdelemből. A tömegek a katolikus egyház közvetlen befolyása alá kerültek, sőt csak a kínálkozó alkalmon múlott az is, hogy esetleg mikor fognak felsorakozni egy katolikus színezetű polgári ellenzéki párt mögé. 1947 tavaszán az egyházpolitikai küzdelem időszakában történt is egy sikertelen kísérlet a katolikus klérussal szoros kapcsolatban álló párt megalakítására. A Mindszenty hercegprímás intencióit követni kész, de a politikai életben meglehetősen súlytalan Kiss István, Gróh József, valamint néhány más képviselő vállalkozott egy ilyen párt megalakítását célzó beadvány esetleges megszövegezésére és aláírására is; valamint arra, hogy aláírásokat gyűjtsenek a nemzetgyűlési képviselők körében. Ez viszont kevésnek látszott a katolikus párt tényleges létrehozására és arra, hogy számottevő politikai tényezővé váljon. Még akkor is, ha a „pártonkívüliek" elnökének szerepében tetszelgő és eddig „önálló" politikát vivő Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés hajdani elnöke is már erős hajlandóságot érzett a klérussal való szorosabb együttműködésre.4 6 A megalakuló katolikus párttal kapcsolatban 1947 áprilisában vidéken is különböző hírek kaptak lábra. Voltak, akik — ahogy ez a 45 EPL. 2920/1947. 46 EPL. 2135/1947.
