Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 439 korabeli jelentésekből kitűnik — már azt is tudni vélték, hogy az új párt „Keresztény Szociális Párt" néven jött létre, és azokat gyűjti soraiba majd, akik készek lesznek a „kereszténység védelme és felkarolása mellett csatasorba állni".4 7 Az új párt megalakításával kapcsolatban azonban a katolikus egyház vezetői körében is megoszlottak a vélemények. Hamvas Endre csanádi püspök 1947. április 27-én a Magyar Szentkereszt Egyesület közgyűlésén elmondott beszédében nagy teret szentelt az egyház közéleti szerepének. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a törvényhozásban az egyház befolyását a katolikus képviselők és a „katolikus programot felállító pártok" útján kell érvényesíteni és gyakorolni. „Kívánatos olyan pártok létezése a mai parlamentben — szögezte le a püspök —, melyek programjukat kifejezetten az evangélium elveihez igazítják."4 8 Mindszenty hercegprímás és közvetlen környezete azonban ekkor még nem látta elérkezettnek az időt, és nem tartotta érettnek a helyzetet egy ilyen párt megalakításának a közvetlen támogatására, így a katolikus párt létrehozásának az ügye ismét háttérbe szorult. Nagy Ferenc miniszterelnök külföldre távozása és lemondása; a kisgazdapárt széthullása után 1947 nyarán újból napirendre kerültek az országgyűlési választások. Az Országos Nemzeti Bizottság 1947. július 30-i ülésén 11 párt- köztük a Katolikus Néppárt — indulását is engedélyezte a választásokon.4 9 Néhány nappal később Varga Endre, é párt vezetője azonban úgy döntött, hogy egyelőre lemond az önálló párt indításáról, és híveivel együtt a Schlachta Margit-féle Keresztény Női Táborhoz csatlakozott, annak keretében vett részt a választási küzdelemben is. E pártnak, mivel korábban nem volt „működési engedélye", az új választójogi törvény értelmében ajánlásokat kellett szerezni, amit Esztergomban kifejtett agitációja eredményeként igen rövid idő alatt meg is szerzett. Más volt a helyzet a Barankovics-féle Demokrata Néppárt esetében. Korábbi „hivatalos létezésük" következtében azonnal színre léphettek, és megkezdhették az agitációt. Barankovics István, a DNP vezetője a választási agitáció megkezdése előtt tárgyalásokat folytatott Mindszenty hercegprímás megbízottjával az egyházi támogatás megszerzése érdekében. Mindszenty feltételei a támogatást illetően a következők voltak: 1. A DNP programja legyen alap a „véglegesen megállapítandó programhoz". 2. Barankovics mondjon le főtitkári tisztségéről, és amíg ez megtörténik, addig Mindszenty egyik bizalmasa intézze a párt ügyeit. 3. A párt sajtóorgánumának, a Hazánknak, a szerkesztő bizottságát a hercegprímás nevezze ki. 4. A DNP vezetőségének a tagjait 40%-ban Barankovics, 60%-lían pedig Mindszenty hívei közül kell megválasztani. 5. A DNP egyházpolitikai és általában világnézeti kérdésekben a katolikus püspöki kar irányítását követi, s végül 6. A párt tanácsadóját a hercegprímás nevezi ki. A megegyezés— Mindszenty szerint — létre is jött,50 de később egyik fél sem 41 PI. Arch. 274/16—197. 48 Új Ember 1947. május 11. 49 Szabad Nép 1947. július 31. 50 EPL. M.2.
