Századok – 1985

Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423

A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 425 körlevél a „szellemi és erkölcsi romok" eltakarítását jelölte meg közvetlen feladatként. „Megingott közöttünk Isten törvényeinek tisztelete, meggyöngült a nemzeti élet egyik legfontosabb pillére, a tekintély elve — olvasható a konferenciáról kiadott körlevélben. — Megfogyott a feljebbvalók, a képzettség, a tudomány és jellem becsülete, megrendült a történelmi múltba, a hagyományokba vetett hit."7

Az értekezlet megtárgyalta a népi demokratikus forradalom addigi legfontosabb intézkedéseit is, és a földreform mellett élesen bírálta a nemzeti bizottságok munkáját, valamint a kommunisták vezetése alatt dolgozó politikai rendőrség tevékenységét. A püspöki kar 1945 nyarán jelentést készült küldeni az Apostoli Szentszéknek, amelyben többek között szóba került a prímási szék betöltésének ügye is. „Az üresedésben lévő püspöki székek, különösen a hercegprímásinak betöltése égetően sürgős volna, mégis nem volna-e jó arra kérni az Apostoli Szentszéket — állapítja meg a fogalmazvány —, hogy legyen türelemmel, míg a helyzet némileg tisztul, mert valóságos kálváriajárással kezdhetné csak az új hercegprímás a működését."8

Balogh István plébános — akkor kisgazdapárti miniszterelnökségi államtitkár — későbbi visszaemlékezése szerint az Ideiglenes Nemzeti Kormány is megtárgyalta a kérdést, és élni kívánt az 1927-ben a Vatikánnal történt megállapodás szerint őt megillető jelölési jog (intensa simplica) gyakorlásával. A kormány jelöltjei a következők voltak: 1. Bánáss László debreceni prépost, 2. Márton Áron erdélyi püspök, 3. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, 4. Czapik Gyula egri érsek, 5. Grősz József kalocsai érsek, 6. Jánosi József S. J. „Hogy javaslatunk egyáltalán eljutott-e a Vatikánhoz, s ott mi lett a további sora, azt az akkori még háborúsnak számító időkben, a közvetlen összeköttetés hiánya miatt nem lehetett megállapítani. Tény az, hogy a Vatikán nem a kormány jelöltjei közül választott, hanem Mindszenty József akkori veszprémi püspököt nevezte ki esztergomi érsekké, tehát Magyarország hercegprímásává — írja Balogh páter visszaemlékezéseiben — ... Sajnos, éppen e nehéz időkben a szerencsésnek nem nevezhető hercegprímási kinevezéssel kezdetét vette egy olyan egyházpolitika, amely az addig kialakult helyzetet nagyon is kedvezőtlenül befolyásolta."9 XII. Pius pápa 1945. szeptember 16-án nevezte ki Mindszenty Józsefet esztergomi érsekké.10

Mindszenty több mint húszévi zalaegerszegi plébánosi működése során aszkétizmusáról, bigottságáról és legitimizmusáról volt nevezetes. Kinevezésében valószínűleg szerepet játszott az is, hogy ő a nyilasoktól, illetve intézkedéseiktől elhatárolta magát, sőt 1944 novemberében nem engedte meg, hogy azok katonákat szállásoljanak be palotájába, ezért letartóztatták. Személye ellen az Ideiglenes Nemzeti 7 Circulares 1945 május 24. Idézi: Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon 1890— 1950. Kossuth Könyvkiadó, 1977. 237. 8 EPL. M. I. 9 Állami Egyházügyi Hivatal Irattára. Balogh István visszaemlékezése. 10

Mindszenty József politikai pályájáról lásd Gergely Jenő: Mindszenty József. Társadalmi Szemle, 1983. 4. sz. 80—89. Uó. : Politikuspályák. Kossuth Könyvkiadó, 1964. 131—146.