Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
424 IZSÁK LAJOS 1945 tavaszán és nyarán az Ideiglenes Nemzeti Kormány legnagyobb horderejű tette a földreform rendelet megalkotása és a földosztás végrehajtása volt. A földreform végrehajtása a nagybirtokrendszer felszámolása, amely teljesen megsemmisítette a nagybirtokos osztály — köztük az egyházi nagyjavadalmasok — gazdasági hatalmát; ugyanakkor nagymértékben megerősítette a népi demokratikus rendszert. A földreform-rendelet4 kimondta, hogy „teljes egészében igénybe kell venni az 1000 kat. holdat meghaladó minden mezőgazdasági birtokot", és 1000 kat. holdig az 1000 kat. holdon aluli úri birtokokat is. A földreform során igénybe vett 5,5 millió kat. holdból 862 704 hold a katolikus egyházé volt. Ebből 765 ezer holdat osztottak szét, a többi megmaradt az egyháznak. A kisajátított egyházi birtokokért nem kaptak kárpótlást, kivételes elbánás alapján egyes érsekségek, püspökségek, szerzetesrendek, káptalanok... stb. számára 100 kat. hold megtartását engedélyezték. Mindszenty József veszprémi és Shvoy Lajos székesfehérvári püspök pedig — akinek elismerték a nyilasokkal szemben tanúsított ellenállását — a rendelet értelmében 300 kat. holdat tarthatott meg püspökségük tulajdonában. A katolikus egyház vezetői — a püspöki kar — a földreformmal szemben „hivatalosan" nem léptek fel, elsősorban a lebonyolítás módját kifogásolták. A felszabadulást követő első püspökkari értekezleten — 1945 májusában — azt kifogásolták, hogy a földosztás „egy fenyegető éhínség küszöbén. .. alaposan megzavarta a mezőgazdasági munka menetét". A földosztást erőszakkal hajszolták keresztül, és odaadták olyanoknak a földet „akiknek a megmunkáláshoz sem tudásuk, sem anyagi erejük nincs". Ezen az értekezleten Mindszenty helyezkedett egyértelműen a legszélsőségesebb álláspontra. Ő az egész földreformot rablásnak minősítette, mivel az jogalap nélkül történt, mert törvény nem intézkedett róla, az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletét nem ismerte el jogforrásnak.5 A kisajátított birtokért ha nem is kapott kártalanítást az egyház, az állam ezt átmeneti jelleggel megpróbálta „kiigazítani". A pénzügyi kormányzat 1945-től jövedelemkiegészítő államsegélyt, illetve tiszteletdíjat folyósított a segédlelkésztől az érsekig minden egyházi vagy egyházi oktatásban, igazgatásban működő személynek. Állami költségvetésből fedezték a nyugdíjakat és a kispapok tartásdíját is. Mindez lényegében érvényben volt 1948 végéig.6 1945. március 29-én elhunyt Serédi Jusztinián esztergomi bíboros hercegprímás, a magyar katolikus hierarchia feje, aki 18 évig állt a magyar katolikus egyház élén. így ő már nem folyhatott bele a kibontakozás első lépéseibe. A katolikus egyház kritikus időkben vezetés nélkül maradt. A felszabadulást követő első püspökkari értekezlet 1945. május 24-én tartották, Grősz József kalocsai érsek elnökletével. A kiadott * Magyar Közlöny, 1945. 10. sz. s Esztergomi Prímási Levéltár (a továbbiakban: EPL) 1945. május 24-i püspökkari értekezlet jegyzőkönyve. A földosztásról szóló rendeletet egyébként 1945 szeptemberében törvény erősítette meg. (1945:V1. te. a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatása tárgyában kibocsátott kormányrendelet törvényerőre emeléséről. Két év hatályos jogszabályai 1945—1946. Budapest, 1947. 8—18.) 6 Oriutay Gyula: Művelődés és politika. Hungária, Budapest, 1949. 204—219.
