Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
404 BALOGH SÁNDOR a nemzetgyűlés, hogy azzal a koalícióban részt vevő pártok megegyezése után fog ismét foglalkozni. A koalíciós pártok azonban csak több hónapos vita után jutottak megegyezésre egymással ebben a kérdésben, mégpedig oly módon, hogy a hitelszövetkezetek központjaitól eltekintve a különböző szakszövetkezeti központok beolvasztásával felállítják a Magyar Országos Szövetkezeti Központot. A fentebbi javaslatot a nemzetgyűlés 1947. április 10-én tette a magáévá.3 6 Ezzel a szövetkezeti törvény „huzavonája" lényegében lezárult. A kisgazdapárti képviselők nemegyszer azzal juttatták kifejezésre a törvényjavaslattal való egyet nem értésüket, hogy távol maradtak az ülésről. A nemzetgyűlés 1946. május 10-én tűzte napirendre az 1946. február 27-i magyar—csehszlovák lakosságcsere-egyezmény törvénybe iktatását. A kisgazdapárti képviselők jelentős része ezen a napon meg sem jelent az ülésen, a többiek pedig közvetlenül a szavazás előtt hagyták el az üléstermet. így a nemzetgyűlés a szavazást — az eredetileg tervezett időpontban — határozatképtelenség miatt kénytelen volt elhalasztani. De május 14-én, tehát a második alkalommal is éppen csak határozatképes volt a nemzetgyűlés, amely ekkor végül is minimális szótöbbséggel fogadta el a törvényjavaslatot.3 7 Hasonló okok miatt csak meghatározott időre szóló vitát lehetett nyitni, pontosabban rövidített eljárást kellett alkalmazni egy-egy törvényjavaslat elfogadása érdekében. Valójában az elfogadás megkönnyítését célozta az is, amikor a nemzetgyűlés (pl. az első 3 éves tervről szóló törvényjavaslat esetében) nem kódex-törvényt, hanem csupán kerettörvényt alkotott.3 8 A kisgazdapárt vezetőinek pártjuk 1945 tavaszán nyarán történt újjászervezésekor — döntően a baloldali radikális Nemzeti Parasztpárt időközbeni létrejötte miatt — nem sikerült elérniök, hogy a parasztság egyedüli és kizárólagos politikai képviselői lehessenek a függetlenségi frontban és a koalíción belül. A későbbiekben azonban már nem annyira a pártszervezés útján, hanem elsősorban az egész parasztságot felölelő „pártonkívüli" tömegszervezet megteremtésével próbálták eredeti céljukat megvalósítani. Ezzel összefüggésben szorgalmazták a Parasztszövetség újjászervezését, és annak programját olyan gazdasági-érdekvédelmi követelésekkel — köztük a parasztság sztrájkjogának felvetésével — egészítették ki, amelyek közvetlenül a háború után kedvező visszhangot kelthettek a parasztság úgyszólván minden rétegében s különösen a birtokos parasztság körében. A Parasztszövetség ilyen tevékenysége azonban a többi koalíciós párt, de főleg a kommunista párt erőteljes ellenállása folytán nem tudott kibontakozni. Az 1945. november 4-i választások után a kisgazdapárt elsősorban a törvényhozás útján szándékozott az érdekképviselettel kapcsolatos elképzeléseit realizálni. A törvényjavaslat olyan „Mezőgazdasági Érdekképviselet" megalakítását célozta, amely nemcsak a mezőgazdasággal összefüggő összes gazdasági és érdekvédel-36 1 947:XI. tc. a szövetkezetekről. 37 Nemzetgyűlés Naplója. II. köt. 119. 38 1 947:XVII. tc. a hároméves gazdasági tervről.
