Századok – 1985

Folyóiratszemle - Bachmaier Peter: Osztrák–magyar kultúrpolitika Bulgáriában az I. világháború idején I/285

FOLYÓI RATSZEM LE 285 technikailag már az Egyesült Államoktól függő kubai tőkés elit az 1895—98-as háború éveit havannai visszavonultságban töltötte, várva, hogy a Spanyolországgal fennálló anakronisztikus viszony számára kedvező módon szűnjön meg. A Kuba elszakadását jogilag is rögzítő 1902-es alkotmány már intézményesen is biztosította a szigetország új, 20. századi, noha inkább a 19. század gyakorlatának megfelelő függőségét a nagy északi szomszédtól. (Latin American Research Review, 1983. évi I. szám, 127—142. old) M. T. BACHMAIER, PETER OSZTRÁK-MAGYAR KULTÚRPOLITIKA BULGÁRIÁBAN AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Az I. világháború idején a Monarchia katonai, politikai és gazdasági expanziójával összefüggésben egyre nagyobb szerephez jutott az ún. külügyi kultúrpolitika. Bulgáriában a különösen 1917—18-ban vált intenzívvé a Monarchia kultúrpolitikai aktivitása. Jelentősen megnőtt a szófiai katolikus iskolák, a plovdivi német iskola és a ruszei katolikus leányiskola dotációja. A ruszei katolikus leányiskolát 1917-ben német nyelvű osztrák—magyar intézménnyé fejlesztették, 200 leánytanulóval. A katolikus egyház külön kezdeményezéseket tett, melyeknek célja a bolgár ortodox egyház és a katolikus egyház, uniója volt. Ehhez, mindenekelőtt a királyi családban, a bolgár értelmiség sorai között és bolgár egyházi körökben kívántak híveket szerezni. Osztrák és magyar tudósok előadásaikkal a bolgár szellemi élet vezetői között segítették a Monarchia befolyásának terjedését. 1917—18-ban neves tudósok több előadást tartottak a szófiai egyetemen s a tiszti klubban, melyek politikai és társadalmi eseményszámba mentek. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berzeviczy Albert előadásában a magyar és a bolgár politikai fejlődés rokonvonásait, a hosszú elnyomatást és a függetlenségért vívott harcokat emelte ki a két nép történelméből. Ki is váltotta ezzel Czernin követ rosszallását. Kidolgozták egy szófiai osztrák—magyar kultúrpalota tervét is, mely kiállításokkal, színielőadások­kal, hangversenyekkel és egyéb rendezvényekkel biztosította volna Ausztria—Magyarország állandó kulturális jelenlétét Bulgáriában. Mindezek ellenére feltűnő, hogy a bulgáriai kulturális kiadások összege, összevetve az albán iskolaakcióéval, szerénynek mondható, s a legtöbb terv meg sem valósult. Ennek okát a bolgár kormány bizonyos ellenállásában láthatjuk, mivel az— tekintettel a hazai értelmiség nagy részének beállítottságára — nem járult hozzá az osztrák—magyar (és német) befolyás erősítéséhez. Ausztria—Magyarország ezért változtatott elképzelésein, s bolgár diákok Monarchia-beli képzését kezdeményezte. 1917-ben Bécsben ipari és állami adományokból egy bolgár kollégiumot létesítettek. Továbbá bolgár részleget hoztak létre a Mährisch—Weisskirchen-i katonai főreáliskolában, bolgár diákokat képeztek polgári és szakiskolákban, s bolgár papnövendékeket a hollabrunni szemináriumban. Valamennyi kultúrpolitikai irányú akciót a külügyminisztérium tervezte, irányította vagy legalábbis közvetítette. Céljuk az volt, hogy befolyásolják a bolgár értelmiség és főleg az ifjúság szellemi és politikai orientációját. Jellemző a gazdasági és egyházi körök érdekeivel való összefonódás, azok részvétele az akciók tervezésében, kivitelezésében és finanszírozásában. Ausztria—Magyarország bulgáriai külügyi kultúrpolitikáját az állandóan növekvő német befolyás figyelembevételével kell szemlélnünk; ez késztette a Monarchiát aktívabb tevékenységre. Mindenekelőtt a törökországi dominancia elvesztése — ahonnan éppen az erősebb szövetséges szorította ki — késztette a Monarchiát bulgáriai erőfeszítésekre, hogy legalább ott tartani tudja pozícióját. (Österreichische Osthefte 1981. 4. 430—450.) H. У.

Next

/
Thumbnails
Contents